A kecskeméti városháza dísztermében a Vérszerződést és Ferenc József megkoronázását ábrázoló két nagyméretű falfestmény mellett Székely Bertalan 1985 és 1987 között még négy kisebb falfelületen készített secco-t. Az eredeti elképzelés szerint ezeken a felületeken is olyan történelmi eseményeket kellett volna megfesteni, ami átíveli az elmúlt ezer évet a honfoglalástól a koronázásig. Ez egy helytálló koncepció lett volna, csak a terem mérete nem volt elegendő egy ilyen gigantikus vállalkozáshoz. Székely Bertalan ezt kiválóan fel tudta mérni, és abban volt az igazi zsenialitása, hogy erről a döntéshozókat meg is tudta győzni. Indoklásában elmagyarázta, hogy egy tömegeket ábrázoló lovasokat is tartalmazó harci jelenetnél olyan kicsire kellene összeszűkíteni a figurákat, amiben elvesztenék a máltóságukat.
Így alakult ki a négyszer hármas tagolásban csoportosított formában történelmünk nagy egyéniségeinek álló alakos ábrázolása, időrendi sorrendben. Az ablakkal tagolt falon jobbra: Könyves Kálmán, Szent László, Szent István; az ablakkal tagolt falon balra: II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós; az ajtóval tagolt falon a Vérszerződés irányában: Nagy Lajos, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás; az ajtóval tagolt falon a koronázási jelenet irányában: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc.
A 12 történelmi személyiség szoborszerű ábrázolása ráadásul az egész terem térszerkezetét szerencsésen alakította át, ezek a figurák szoborszerű méltóságukkal szinte hozzájárulnak a mennyezet alátámasztásához. A személyek kiválasztása is egységes rendszerbe foglalja a terem ikonográfiáját, a történelmileg jelentős királyaink mellett méltó helyet foglalnak el a szabadságunk alakjai, függetlenségünk harcosai.
Ily módon ez az elrendezés a Hősök terén kialakított Nemzeti panteonhoz hasonlítható.

---