Egy, a szoborcsoport-ihlette vers. Írója Németh István Péter költő-irodalomtörténész.

1. Tavasz

Hajába virágot tűzött a lányka
És csak csokrot tart védekezőn még
Amint már szép mellére pillantanak,
Hisz derékig gyűrte le leplét.

2. Nyár

Nap-diadémot tűzött hajába most
És mellét a fényre kitárta
Pőrébben az érő gyümölcsnél is.
Hunyt szemét emeli égre. Nem kicsi lányka.

3. Ősz

Könnyű szüreti köténykén átsejlnek
- pattanós szőlőszemek - melle bimbai.
Mézes talpait várja a mustkád. Rám néz.
Lépte egészen ért asszonyi.

4. Tél

Fejét lehajtja. Leplébe burkolódzott.
Alatta vacog s mellére kulcsolja karját.
Homloka első ránca künn maradt gyümölcsé.
Csizma-nyomában a havat szelek kavarják.

Tapolca, 2003. jan. 4. Délelőtt. Városi Könytár. Olvasóterem.

---