Nekem olyan érzés volt, mintha már ismerőssel találkoztam volna. Rögtön tudtam is az okát, a Belváros-Lipótvárosi Önkormányzat épületében találtam rá egy anya-gyermeke szoborra (történetét és bemutatását ld. a kapcsolt lapon), az anya figurájánál figyelhetők meg az ismerős vonások.
Persze lehet ez egyszerűen stílusbeli kapcsolat, de én mégis rokoni szálakat kutattam. Minden áron szerettem volna "látni" a belvárosi anya alakját gyermekként egy gidával... íme, ilyen volt iskolás korában, becsempészve kedvencét az iskola falai közé. Ez nem igazán lehetséges, mivel a két alkotás elkészülte között két év telt el, ez a gyermek-alak korábban.
De miért is kéne korlátozni a művészi képzeletet, az is elképzelhető, hogy a ugyanazt az alakot gyermekként és anyaként akár napokon belül formázza meg (?)

A forrásnál (sajnos más jegyzetben is) megadott címmel gondban voltam. Amilyen bájos, érzésekkel teli a gyermek figurája, annyira lélektelen a hivatalos cím, pontosabban nem a lényeget ragadja meg. Ezért tettem inkább az alternatív címhez, a fenti címet én bátorkodtam adni.

Ami a kutat illeti, a tapasztalattal bíró, engem kedvesen kísérő igazgató-helyettes asszony szerint, soha nem működött, vizet nem látott. Nem is láthatott, mert semmiféle bemeneti nyílást nem fedeztem fel, csövet, vagy legalább helyét.
A kút sem látszik igazinak, de akárminek is szánták, most földdel volt feltöltve. Ebbe viszont növényt ültetni valószínűleg nem kézenfekvő, így egy ráhelyezett cserepes növény igyekezett pótolni a jelenethez szükségesnek látszó természeti környezetet.

Bárhogy is nézem, az alkotás mosolyogtatóan kedves. Ránézésre is G. Staindl Katalin alkotása, mind az alakok megformálásában, mind a színvilágot látva.

---