"Fülest" kaptam, de már régen, így csak címszavakra emlékeztem. Szakszervezet, Városligeti fasor, közel a Hősök teréhez, óriási dombormű, talán samott.
A környéken járva hirtelen úgy gondoltam, meg kell kísérelni, mi történhet? Bementem az MSZOSZ és a BDSZ (Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete) közös székházába, hogy érdeklődjek. Nem volt ott óriási murália, de találtam mást. Az engedélyt a fotózáshoz pedig nagyon gyorsan megkaptam, köszönöm.
Mindössze némi világítást kértem, de azt a választ kaptam, hogy ez itt egy bánya, hogy gondolom?
Az előtér "mennyezetét" két oldalról összeboruló mélybarna elemek fedik. Én óriási faintarziának gondoltam, de ez tévesnek bizonyult. Látni viszont nem láttam... de tőle sem. Csak kevés fény szivárgott be az utcafront felé mégiscsak létező ablakon, ill. a háttérben, vékony csíkban némi világítás szűrődött át, éppen annyi, mintha egy bányászlámpa égne valahol.. Megpróbáltam a lehetetlent. A képek ezt tükrözik. Mintha egy bányában fényképeztem volna...

Az alkotás – egyetlen diófa rönkjéből faragva – a bányászok megfeszített munkáját mutatja, végig egy feltételezhető munkafolyamat mellett. A sötétben, gyér világítás mellett, szinte egymásnak feszülve végzi mindenki a dolgát. Van, aki kézzel, van aki fúróval megerősítve fejti az anyagot... talán külszíni fejtés (?) Figyelem és egymásra utaltság érződik az összezárt emberek között.

Nem kis gondot okozott az alkotó kérdése. Szignót nem találtam, így megpróbáltam telefonon érdeklődni. A szíves fogadtatás jeleként kapcsolták az "elnököt", akinek a nevét szégyenszemre nem értettem. Viszont fejből tudta: Szabó István, aki Tarján közelében, egy kis faluban született (Cered, stimmel) és – ebből adódóan is – gyakran foglalkozott a témával. Ő is és fia is... ld. a kapcsolódó témánál egy közös kiállításukra mutató linket.

Amit nem tudok eldönteni: szobor (kicsi, jól megformált szobrok alkotta csoport szorong a diófa vájatában), de mégsem körbejárhatók), vagy dombormű (ahhoz túl konkrétak az alakok).

---