Eredetileg gobelinfotózásra érkeztem a Városligeti fasoron található szakszervezeti székházba, de ismét bebizonyosodott, hogy az élet bizony nagy rendező és fantasztikus meglepetésekben volt részem. Az épületbe történő belépéskor egyből tátva maradt a szám. Mintha egy bányajáratba léptem volna, olyan a hosszú aula kiképzése. Fejünk fölött a falfelületet ívesen fa lécekkel borították, melyen monumentális festménysorozat látható.

Mohácsi Ferenc gobelinjének illetve az épület egyik alagsorában beazonosított feltekert gobelin fotózását követően a bányászok életét bemutató alkotást vettem alaposan szemügyre kísérőimmel. Sajnos a fényviszonyok nem voltak a legjobbak, a foghíjasan világító régi neoncsövek sem sokat segítettek a helyzeten.

A szegénysorsú családból származó fiatal festőtanonc, Nagy Gyula felsőfokú tanulmányait, melyet a Képzőművészeti Főiskolán folytatott a várpalotai bányászok támogatták, fizetésük egy százalékát ajánlották fel. Ösztöndíjjal Olaszországba került, Firenzében is tanult. 1942-ben, mindössze húsz évesen megnyerte a firenzei festészeti versenyt. A bányászoktól kapott anyagi támogatást meghálálva 1949 és 1954 között készítette el a budapesti Bányász Szakszervezet Székházába a bányászok életét bemutató festménysorozatát.^[1] A festmény alján olvasható szignója: "Nagy Gyula 1954. IV. 9."

És még mindig van egy rejtett alkotás a székházban, nemsokára érkezik a műlap.

---