Lénárd Fülöp (1862–1947) magyar származású (osztrák-magyar) fizikus, egyetemi tanár, kíváló kísérleti fizikus. Magyar származású tudósként elsőként kapott Nobel-díjat (1905) a "katódsugárzással kapcsolatos munkáiért" úgy, hogy 1901 és 1905 között minden évben jelölték. Így nyerhette el helyét a főiskola magyar származású Nobel-díjasainak emléket állító 14 portré-sorozatában.

Bécsben, majd a Budapesten az egyetemen fizikát és kémiát, Heidelbergben és Berlinben mindezen túl matematikát hallgatott. 1886-ban doktorált..
Rövid ideig Eötvös Loránd tanársegédjeként dolgozott, ezt követően Németországban élt. Nem tudni pontosan, mikor vette fel az osztrák állampolgárságot. A Magyar Tudományos Akadémia 1897-ben levelező tagjává választotta (ekkor még biztosan magyar állampolgárként).
Többnyire Németországban munkálkodott, a századforduló valószínűleg legjelentősebb fizikusa lett.

Sajnos élete utolsó szakaszában nézetei egyre inkább eltorzultak, a nemzetiszocialista rendszer támogatója lett. Ő és tudóstársa Einstein ellen fordult, részt vettek lejáratásában – fentieken túl részint szakmai féltékenység alapján.
Élete végén magányosan és elszigetelten élt, minden, amivel korábban elismerést érdemelt ki, így a Nobel-díj is feledésbe merült.

---