Bárány Róbert (1876–1936) magyar származású osztrák orvos, egyetemi tanár. Diplomáját szülővárosában, Bécsben szerezte, később belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat folytatott.
A belső fülben lévő egyensúlyszervre egy egyszerű klinikai megfigyelés irányította a figyelmét. Ennek lényegét nem ismertetem, olvasható itt: http://wignerkozepiskola.hu/wigner/iskola/szoborpark.html

A Nobel díjat 1914-ben ehhez a megfigyeléshez kötődő munkásságáért kapta, vagyis "a belső fülben levő egyensúlyérző szerv élet- és kórtanával kapcsolatos munkáiért."
Munkásságának részletei:
- leírta az egyensúlyérző funkciók vizsgálati módszereit,
- kidolgozta a friss lövési sérülések sebészeti ellátási módszereit (később, a világháborús tapasztalatai alapján),
- műtéti eljárást javasolt az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására (ezt Bárány-műtétnek nevezik).

A későbbiekben ő az, aki a legtöbbet köszönhetett a fentiekért neki ítélt díjnak, mivel amikor orosz hadifogságba került /első világháború/, onnan a svéd kormány segítségével szabadult – tekintettel Nobel-díjára. A háború után Bécsbe ment, de kollégái megakadályozták, hogy egyetemi tanszéket kapjon. Ezután Svédországban telepedett le, az Uppsalai Egyetemen vezette a fül-orr-gégészeti tanszéket.
Életében szakmai kitüntetések sorával ismerték el munkásságát.

---