A többfunkciós, összetett, szerkezetileg is bonyolult épület, amit Alpár Ignác kalapjának is neveznek 1911-től 1915-ig épült. Ennek részletei a csatolt lapon olvashatók.
Úgy döntöttem, egyenlőre "ugrom" a Váci utcai oldal domborműveit és rögtön a Türr utca felőli oldalt veszem sorra, mindezt a kontraszt kedvéért. Az itt látható domborművek ti. egészen más jellegűek, pedig az épület ugyanaz, ugyanúgy az egykori pénzintézethez tartozik.
De – ahogy írtam – a megrendelő kérésére az emeleti részen nagy méretű bérlakásokat alakítottak ki, amik még cseléd-, és inasszobával is rendelkeztek. A bejárat pedig itt volt, innen vezetett a lépcsőház a lakásokhoz.
A kontraszt tehát,a funkcióból adódik, míg itt is igaz, hogy a plasztikai díszítményeket Maróti Géza jegyzi, éppen csak a kőfaragó munkákat végezte más a Magyar Építőművészet dokumentumai szerint (ld. 2. forrás).

A lekerekített sarokrészen átnyúlik a Váci út felől a szoborcsoport, de a díszítés jórészt a kapu köról csoportosul. Kedvencem a felfelé kiteljesedő díszítmények sorát tartó két, sajátosan megformált "Atlasz". Figurájuk között virul egy rózsákkal teli bőségkosár, míg a kapu ívét lezáró párkányon tornyosodó bőségsarukat és a felettük párban álló, munkájuk alól felmentett, kariatidákra emlékeztető (de valójában inkább férfi) figurákat tartják erejüket megfeszítve.
E-közben minden résztvevőt beborít, körbefon és összeköt a rózsafüzér... kivéve a kis Atlaszokat, akik körül inkább egy láncra emlékeztető fonat tekereg. Azt látom azonban, a bőségkosár mellől valamikor "lecsaltak" egy-egy puttót, akik közrefogták http://vpublic.omikk.bme.hu/epmuv/index.php?page=cut&id=11622

Mint olvasom, az épület belsejének kialakítása ugyancsak pompával, míves munkával és méltó partnerekkel készült, békebeli, igényes, kiegyensúlyozott hangulat jellemzi.

---