Már bő öt éve vissza-visszatérő foglalatosságom az egykori Pesti Hazai Első Takarékpénztár palotája alkotásainak becserkészése, fényképezése és lépésenként történő feldolgozása. Jól emlékszem, amikor igazán elmélyedtem a Magyar Építőművészet oldalain Alpár Ignác írásának tanulmányozásában, szinte felkiáltottam: de szeretnék az épület belsejébe bejutni és a virtuálisan megismert belső kialakítást is szemügyre venni!
Első lépésként az elmúlt év januárjában végre megtaláltam az erre vezető utat, elsősorban a bejáratot, az aulát, sikerült az illetékes irodával kapcsolatba lépni. Engedélyt is kaptam néhány helyre bejutni és fényképezni, de egy buta kérdés miatt ez függőben maradt.
Most Ády hívta fel a figyelmemet, a Váci utcai oldalon lévő nagy üzletlánc nagy üzletében üvegablakok várakoznak. Ide is szólt az engedélyem, éppen csak nem tudtam, mit találok, ill. udvariasan vártam a hivatalos választ. Most nekirugaszkodtam és háborítatlanul fényképeztem.
Több nagy ablak után a nagy felfedezést ez a kisebb, de annál egyedibb és színesebb lépcsőházi ablakocska okozta. Ez az, amit az előtérből is láttam, sőt egy éppen-hogy fotót is csináltam róla, de akkor elérhetetlen távolságban volt.
Az üvegablak egy Primavera, avagy Tavasz-ábrázolás – a szecesszió jegyében, hihetetlen színekkel.
A hölgy különösen szép és kecses! Fejét előre hajtja, arcán nyugalom árad, haja vörös és dús, a kis hajpánt épp, hogy megküzd vele. Lenge szövésű anyagból varrt, hosszú ruhában áll, aminek geometrikus mintája, válláról lazán aláhulló köpenye elegánsan fogja körül testét. De a ruha mintázata, szabása ugyanakkor az ókor motívumait idézi.
Vállát-testét mintegy stólaként vastag, élénk színekben pompázó, stilizált virágokból font füzér fogja körül, amit bal vállára áthajtott kezével fog össze, mint ahogy lábánál is virágok, indák rengetege veszi körül.

---