A Rábaközi Vashonvéd ötlete dr. Kokas Lajostól, a csornai Margit közkórház igazgatójától származott. A szobrot Mészáros János, a szombathelyi 13. gyalogezred katonája készítette, aki sebesülten került a csornai kórházba. A lábadozó katona, aki a bevonulás előtt asztalosként dolgozott, a szobor fejét tükörből, a saját fejéről mintázta. A szobor a 18. soproni honvéd gyalogezred katonáját ábrázolta, aki a puskájára támaszkodva pihenj állásban állt.
A szobrot 1915. szeptember 12-én avatták fel a kórház homlokzata előtt.
A szegelésből befolyt pénzt a kórházban ápolt sebesültek és a rábaközi rokkant katonák támogatására fordították. Az egyének és a környékbeli községek példátlan összefogásának eredményeképpen 1916 elejére már több mint 3000 korona gyűlt össze. Ennek nagyobb részét hadikötvénybe fektették, ami a vesztes háború után elveszett.
Még a háború idején, 1917-ben átvitték a szobrot a Vilmos ligetbe, ahol egy domb tetejére került. A 20-as évek végén egy rózsabokor nőtte be a szobrot. Úgy tudni, hogy a II. világháború után szovjet katonák döntötték a Vilmos liget tavába a fából készült szobrot, így végezte be sorsát a Rábaközi Vashonvéd.
A szoborról előkerült egyetlen fotót, a kórházban ápolt egyik katona unokája tette közkinccsé.

Ez a leírás Szalay Balázs csornai tanár kutatásai nyomán készült, akinek köszönöm az értékes segítségét.

---