Bartolo Longo az Olaszországból származott, gyermekként katolikus szellemben nevelkedett. 10 éves korában édesanyját elveszítette, Bartolo fokozatosan eltávolodott hitétől. Tanulmányait folytatta, amikor egy sátánista szektához csatlakozott. A kötődés mélynek bizonyult, elhatározta, hogy sátánista pap lesz. Ennek érdekében egy képzésen vett részt, ami a tanuláson kívül böjtök és lemondások sorát is jelentette.
Felszentelésekor szörnyű vihar dúlt, "a "templom" falait vihar rengette, mialatt istenkáromlások és átkok visításai szelték át a teret." Bartolo a félelemtől elájult, szörnyen megviselték a történtek, de ennek ellenére sátáni papként "hivatása" gyakorlásába kezdett.

Egy látomás azonban fordított sorsán, családja, múltja felé fordult, ahol segítséget kapott elhagyott hitének megtalálásához. 1871-ben, az Angyali Üdvözlet ünnepén lépett be Szent Domonkos harmadrendjébe, ahol mindennapi kedves imája alapján a Rózsafüzér Testvér nevet kapta.
Később egy lelkigyakorlat után meggyőződésévé vált, hogy "a teljes tisztaság az ő útja, és visszavonhatatlanul Istennek és Miasszonyunknak ajánlotta az életét". Célkitűzése az volt, hogy helyrehozza azt a kárt, amit korábbi tevékenysége révén okozott. Tapasztalatai ösztönözték, hogy az embereket Mária tiszteletére, a Rózsafüzér imádságára tanítsa. Ez a tevékenysége kötődik Pompeihez.

Megtalált hivatásának magas szintű gyakorlása elismeréseként halála előtti évben (1925) kitüntetésben részesült, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend nagykeresztes lovagjává avatták.
1980-ban II János Pál pápa avatta Boldoggá.

A dombormű Bartolo Longo-t Máriával ábrázolja, aki – szavai szerint – megmentette őt a Sátán karmaiból, 2008-ban készült.
A fa ereklye-oltár, amiben látjuk, az ő csontereklyéjét őrzi, amit a Polpeji Rózsafüzér Királynője Kegyhely Területi Prelatura és Szentszéki Delegáció Hivatala adományozott a Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartójának Bartolo sírjánál a Pompeji Bazilikában, 2010-ben.

---