A szoborgaléria sorra vett szobrai közül a tizedik szobor a Lovacskázók, Somogyi József alkotása.

Több szempontból szembetűnően eltér a szoborkompozíció a dromosz többi szobrától, láthatóan különbözik a többi 15 alkotástól. Az alapkoncepció háromalakos, átlagosan 3-3,5 m magas szoborcsoportokat írt elő. Itt azonban egy kisgyermekről és 5 további figuráról van szó: tehát az elképzelésből már az alakok számát tekintve is kilóg a kompozíció, amely a "Lovacska" vízi játékot mutatja be (állítólag). (Én nem tudtam korábban, mi ez, vagyis ismertem ilyen nyakba-hátraülős-vízberángatós poénkodást, de fogalmam se volt róla, hogy van neve). Nehezen érthető, miért került be a dromosz monumentális, erőt sugárzó, agitatív és sportszobrai közé, talán azért, hogy az önfeledt játék, a szórakozás is helyet kapjon - de akkor miért nem egy ennél jellemzőbb dolgot választottak? Mivel a lovacskázást ábrázolja a szobor, így az előírt méreteket és anyagfelhasználást tekintve a figurákat nyilvánvalóan kisebbre kellett venni. Az alakok így kifejezetten csenevésznek, véznának hatnak az eddig áttekintett szobrokhoz képest is (nem a szocreál tökéletes, izmos és fáradhatatlan, modell gyanánt pózoló munkásának eszményképeit látjuk), de különösen a majd közvetlenül ezután következő, hatalmas, masszív Labdarúgók c. szoborhoz viszonyítva. Alacsonyak a központi figurák - míg a többi szoborra felnézünk, itt a szemlélővel inkább egy magasságban van a téma.

Furcsa maga a kompozíció is, van benne szocreál tartalom (a "dunaparti csónakházra" lehet asszociálni például), de későbbi játszótéri szobor is lehetne. Van benne némi modernitás, törekvés a puszta szocreál elvektől való eltérésre.

Somogyi szobrászatának későbbi jellegzetességei ugyanúgy megfigyelhetők a szobron, mint az előzőleg tárgyalt Kerényi szobornál Kerényié. Somogyi fejei, nyúlánk alakjai, jellegzetes formálása, talán már felületdolgozása is megjelennek. Viszont itt még nem láthatjuk kialakultnak a rá jellemző (szerintem nagyon klassz) darázsderekú-nagyfenekű leány típusát.

Összegezve: a szoborcsoport sem méretét, arányait, sem témáját, sem kompozícióját tekintve nem illik különösebben a dromosz többi szobra közé.

A képek között találtok egy összesítő fotót is, amelyen a teljes szoborgaléria áttekinthető, címekkel, alkotókkal, évszámokkal.

Olvasd el blogbejegyzésemet az egész szoboregyüttesről! Link alul.

Angol leírás, sztori

The former Népstadion (People's Stadium), now Puskás Ferenc Stadion was opened in 1953, until the hungarian stalinist era, as one of the highest capacity stadiums of the world. The 16 large socialist-realist statues are next to the stadium in two lines, along the former avenue and parade area, the so called "dromos": sportsmen, soldiers, young, happy and healthy proletars, workers.