Tizenegyedikként a Népstadion tizenhat szoborcsoportja közül Mikus Sándor Labdarúgók c. alkotását mutatom be nektek.

Monumentális, masszív szobor. Hatalmas, jószándékú, kedves figurák, emberalakot öltött gólemek. Talán kicsit egyes klasszikus rajzfilmek karaktereire is emlékeztetnek. Messziről megállapíthatóan Mikus-szobor, mint a Mikus szobrok túlnyomó többsége.

Mikus alakjai, felület-megmunkálása nagyon jellegzetesek. Sima, kerek, szinte puha felületek. Fiai stabilitást, rendet sugároznak, jóságosak, lányai önfeledt, bimbózó szépségek, vagy odaadó anyák, asszonyok. Arányos mind. Egyszerűség, mindennapiság, alapok. Semmi túlzó modernkedés. Ezért is állnak annyira közel a mindennapokhoz. Mikus sosem fordult el a klasszikus megformálástól, azt tökéletesítette egész életművében. Mindvégig az emberi testtel foglalkozott, tárgyak csak egy-egy alkalommal, kiegészítésképpen jelennek meg a figurák kezében, vagy mellettük.

Persze hogy szocreál ez is: meglehetősen beállított (a bal oldali alak fokozottan , amihez a korra jellemző sapkája még hozzátesz), mégis jól eltalált, arányos kompozíció. Szocreál, de sportszobor, és az ötvenes évek hazai labdarúgó-sikerei, az Aranycsapat emléke máris érthetőbbé, érthetővé és egyszersmind időtállóvá teszik az alkotást. Sporttörténetileg is a dromosz egyik számunkra legtöbb mondanivalójú szobra, ami a talán mind közül a legközelebb áll a szemlélőhöz.

A képek között találtok egy összesítő fotót is, amelyen a teljes szoborgaléria áttekinthető, címekkel, alkotókkal, évszámokkal.

Olvasd el blogbejegyzésemet az egész szoboregyüttesről! Link alul.