Kossuth Lajos halálát követően Debrecen város lakossága is kifejezte óhaját, hogy monumentális szoborművel szeretné megörökíteni emlékezetét. Egy hónap se telt el, már megalakult az emlékbizottság. Április 14-én már a törvényhatóság asztalán volt a memorandum, amely az egész ország lakosságát buzdította közadakozásra. 1894. év végére 20 ezer korona gyűlt össze a felhívásra.

De mégis kereken húsz év telt el, míg a nagy lelkesedéssel elindult mozgalom célhoz ért.
A törvényhatóság elrendelte, hogy 1903-tól kezdve tíz éven át évi 10 ezer koronát vegyenek fel a város éves költségvetéséből a szobor költségeinek fedezésére.
A szoborpályázatot csak 1908-ban írták ki. Harminc művész küldte be pályaművét, melyeket a Nagyerdőn külön erre a célra épített pavilonban állítottak ki.

A szoborbizottság június 7-én ült össze, és eldöntötte, hogy nem ad ki első díjat. A másodikat Róna József, a harmadik díjat Margó Ede nyerte el.
A bizottság javaslatára megvették 1000-1000 koronáért Füredi Richárd, Ligeti Miklós, Kallós Ede, Istók János és Tóth István műveit. Pásztor János, és Somogyi Sándor szobrászok is 1000-1000 korona jutalmat kaptak.
A bizottság elhatározta, hogy újabb fordulót hirdet, melyre csak az említett 9 művészt hívja meg.

Az újabb bírálatra 1910. június 7-én került sor. A bíráló bizottság a bemutatott pályaművek közül Margó Ede és Pongrácz Szigfrid közösen készített művét választották ki megvalósításra (hét szavazattal kettő ellenében).
A szobor leleplezésére 1914. május 3-án került sor. Nagy tömeg sereglett egybe, hogy fényes külsőségek között ünnepeljenek.
620 személyes bankettet rendeztek a Nagyerdei Vigadóban. Az akkori híradásokra jellemző, hogy a helyi sajtóban sem jelenik meg, hogy miért is került a szobor talapzatára a három férfialak. Csak pusztán a nevüket említik meg. Az ország legolvasottabb hetilapja, a Vasárnapi Újság csak képes beszámolót közölt az eseményről, írásos anyagot azonban nem.

Alig telt el három hónap, és kitört az első világháború. Szomorúan aktualizálódott az anyjától búcsúzó honvéd alakja a főalak jobb oldalán.
A szobor központi figurája Kossuth Lajos, aki egy öt méter magas mészkőtalapzaton áll egymagában. A talapzaton hátul dombormű látható.
Bal oldalon az irónt és jegyzeteit kezében tartó mellékalak Szacsvay Imre, aki az országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztője volt. (Ugyanez a szobor áll a Körös partján Nagyváradon is Szacsvay Imréről.)
Mellette a főrendiház másodelnökének, báró Perényi Zsigmondnak a szobra. Mindkettőjüket 1849. október 24-én végezték ki.
Mögöttük magasodik Könyves Tóth Mihály Kossuth-párti tábori lelkész. Őt is halálra ítélték, de kegyelemből húsz évi sáncfogságra változtatták a döntést. Nyolcévi fogság után szabadon bocsátották, de kezein még hosszú évekig látszottak a súlyos bilincsek nyomai.

A szecessziós stílusban alkotott emlékmű, szoborcsoport ma az ország egyik legszebb Kossuth szobra közé tartozik. Feltétlenül városképi jelentőségű a mű. A Nagytemplom sárga épülettömege mindig is impozáns háttere volt az alkotásnak.

Debrecen belvárosának átalakítása az ezredforduló legelején jót tett a szobornak is. Ma egy nyugodt főtéren áll, ahová szép időben nagyon sokan odaülnek a szobor mellé, köré. Amikor a teret újjáalakították, akkor a szobrokat is leemelték helyükről, és teljes felújításon estek át.
Minden év március 15-e előtt nagynyomású vízsugárral tisztítják meg.
Sajnos még mindig sokan vannak, akik azt hiszik, hogy egy szobor jó mászóka. A templom előtt tartott rengeteg koncert, rendezvény alatt a gyerekek és fiatalok rendszeresen felmásznak az alkotásra. Soha nem láttam még, hogy rájuk szóltak volna. Erre a műalkotás védelmében feltétlenül szükség volna. Amíg nem történik egy komoly baleset, és valaki le nem esik az alkotásról; tartok tőle, hogy a helyzet változatlan marad.

A leírásban segítségemre volt a Hajdú-bihari Naplóban 1972-ben, Nagy József tollából megjelent cikk.
Az emlékmű helyi védelem alatt áll.

A szoborcsoportot legutóbb 2000-ben újíttatta fel a város önkormányzata. Mihály Gábor szobrász, és Mihály Attila kőfaragó végezte a felújítást.

Az emlékmű százéves évfordulójára az itteni levéltár, ill. Kovács Ilona főlevéltáros egy anyagot állított össze 2014-ben. Szívesen ajánlom elolvasásra: http://hbml.archivportal.hu/id-1505-szaz_eve_hullott_le_lepel_debreceni_koss.html

2017 tavaszán kordont építettek a szobor köré, és a jelek szerint ez az állapot állandósulni látszik. Így megakadályozták a szoboralakokra való felmászást.

2018 nyarán az emlékművet Győrfi Lajos szobrászművész és alkotótársai Püspökladányban és Karcagon felújították. Augusztus 20-ára ismét régi pompájában látható.