Margó Ede eredeti nevén Morgenstern 1872. május 8-án született Budapesten. Budapesten és Párizsban tanult. A Műcsarnokban először Hannele (1900) című finoman mintázott domborművével aratott sikert, amely előzőleg Párizsban is elismerést szerzett számára. Az 1900-as évi Párizsi világkiállításon a Bányászati pavilon díszítésére a Martin-acél sorozatot mintázta. Legismertebb alkotásai: Pósa Lajos (1930) szobra Budapesten, Dankó Pista (1912) Szegeden. Az aradi és debreceni Kossuth - szobrot (1910) Pongrácz Szigfriddel együtt készítette. A Millenniumi emlékműn (jobb oldali oszlopcsarnok, balról az első szobor) Hunyadi Jánost és I. Ferdinándot ábrázoló (már nincs meg) szobrait mintázta. Margó Ede 1942-ben halt meg Budapesten, de maradványait a zamárdi temetőben helyezték örök nyugalomba.

Malonyai Dezső így írt Margó Edéről a Lyka Károly szerkeztette Művészet című lapba 1910-ben :

"Jó tíz esztendeje, hogy először jártam Margó Ede műtermében, Párizsban. Műterem? Fogyatékos világítású, szűk szoba, ott a hosszú Rue-Vaugirardban, a Montparnasse háta mögött, egy rozsdás kemence a szobában, nedves agyag a sarokban és sok-sok vázlat, sok, lázas munka, ott élt, reménykedett, dolgozott, bízott magában és a jövőben két fiatal magyar fiú: Mátrai Lajos és Margó Ede.
Ember lett mind a kettőből.
Margó akkor dolgozott a Hannele Haldoklását ábrázoló szép domborművén. Tanúja voltam hónapokon keresztül lelkes, ernyedetlen munkájának, az önfeláldozással határos küzdelemnek s láttam, mint tagadta meg magától szinte a nélkülözhetetlent is, sanyargott, néha bizony koplalt is, csakhogy művészetének élhessen.
Hannele elkészült. Nagy volt az öröm, amikor hírét kaptuk, hogy művét elfogadta kiállításra a Salon válogatós zsürije. Hogyne! Egy idegen, ismeretlen nevű fiatal művész munkáját, akinek érdekében senki szót nem ejtett, akinek senki pártfogója nem volt! És nagy volt szomorúságunk, amikor láttuk, micsoda lehetetlen helyre állították a Champs-Elyséesi Salonban a márványképet. A tömérdek csarnokban a brutális világítás merőben agyoncsapta mindazt, amit ő csupa gyöngéd finomságokból álmodott össze.
-Óh, milyen szerencsétlen vagyok! -sóhajtott a csöndes, hallgatag természetű művész és nagyon, nagyon szomorúan hagyta el Párizst. Jó Isten! mi lesz már most én velem?

Az lett, hogy abban az irgalmatlan világításban is észrevették és méltányolták a poétikus alkotás finomságait: Hannelének kitüntetést, Mention honorablet szavazott a párizsi zsűri.
Így indult Margó Ede útja, s azóta szüntelen, biztosan emelkedő" Bővebben: Forrás: Művészet http://www.mke.hu/lyka/09/164-174-margo.htm

A hányatott sorsú A Magyar Fájdalom https://www.kozterkep.hu/333_a_magyar_fajdalom_szobra_zamardi_margo_ede_1930.html című szobra a trianoni döntés fájdalmának kifejezése volt. A szobor - mondanivalója miatt - évtizedeken keresztül a nagyközönségtől elzárva, raktárakban hányódott. 1956-ban került ismét köztérre.

A művész akadémikus stílusú portréi és emlékművei megtalálhatók országszerte és külföldön egyaránt: Budapesten a Városligetben Pósa Lajos szobra https://www.kozterkep.hu/135_posa_lajos_szobor_budapest_varosliget_margo_ede_1930.html, Debrecenben látható Kossuth Lajos szobra https://www.kozterkep.hu/2670_kossuth_debrecen_margo_ede_1914.html
Az ő alkotása a szegedi Dankó Pista szobor https://www.kozterkep.hu/1075_danko_pista_szobra_szeged_margo_ede_1912.html és a szegedi gyermekklinika előtt látható Anya gyermekével https://www.kozterkep.hu/314_anya_gyermekevel_szobor_szeged_margo_ede_1945.html szobra is.

A szegedi dóm nyugati torony falán, elöl helyezték el fehér mészkő keretben az 5. honvéd gyalogezred hősi halottainak emlékét megörökítő bronz domborművet Margó Ede alkotását Sebestyén Endre tervezte keretben 1944-ben.