Kazincbarcika mesterségesen létrehozott, tudatosan tervezett város, így - más ilyen, az ötvenes-hatvanas években létrehozott településekhez hasonlóan - számos képzőművészeti alkotás díszíti köztereit és intézményei területét egyaránt.

Nevezték a fiatalok városának és a szobrok városának is. Utóbbi címmel album is készült a város köztéri alkotásairól a hetvenes években, melynek borítójára a Kiáltás c. szobor került. Nem véletlenül.

Kazincbarcikán akkor már sok sikerült szobor állt, mégis ez kívánkozott leginkább az album címlapjára: nemcsak nagyon jellegzetes volt, hanem egyben modern hangvételű is. Mintha a folyamatosan épülő, formálódó szocialista város, a vegyipar egyik új fellegvárának hírét kiáltaná a világba: dolgoznak, élnek, építenek, boldogulnak az új város lakói. Jól illett a hatvanas-hetvenes évek fordulójának eszmeiségéhez, az iparváros arculatához.

A szobor egyes forrásokban a Kiáltó címmel szerepel.

Az alkotás egyedi megformálású, modern figura. Andrássy Kurta János 1960 körül talált rá a később rá oly jellemző modern, nyurga alakokra. Országos figyelmet keltett fel velük, a Műcsarnokban rendezett kiállítást néhány termékeny év munkáiból, gazdag anyaggal előállva. Az akkor ott kiállított kisplasztikák a Kiáltás szobor előképei, testvérei. Érdekes, hogy a művész ekkortól az arcvonásokat felületesebben, a kéz- és lábfejeket alaposabban kidolgozza, míg a testet csak vázlatszerűen, a valódi arányoktól kissé eltérve ábrázolja, ez is hozzájárul alkotásainak egyedi megjelenéséhez, különlegességéhez.

A Kiáltás szobor is ilyen. Egyedülálló, különös és érdekes szobor.