Kérdezzünk meg száz embert, mi jut eszükbe, ha azt mondom: Kazincbarcika. „Vegyipar.” „Lakótelep.” „Panel.” „Szociális nehézségek.” „Valahol északon.” „Vicces a neve.” „Kisváros.” „Barcikai ősanya.” - minden bizonnyal ezek a leggyakoribb válaszok.
Én meg azt mondom: SZOBROK. Kazincbarcika a szobrok városa. Olyannyira, hogy ezzel a címmel album is jelent meg a városról a hetvenes években. Nem véletlenül.

Az első benyomásokról pár szó. Gyerekkorom óta gyűjtöm a térképeket, az egyik első közülük Kazincbarcika várostérképe volt. Akkoriban mások macikat meg nyuszikákat rajzoltak filctollal, én kusza várostérképeket. (Jó, néha egy-egy rókát, kutyát, meg persze kamionokat is rajzoltam rá. :]) Kazincbarcika térképe volt az egyik etalon, ennek a mintájára rajzoltam. Sok-sok park látszott rajta és be voltak jelölve rajta a város szobrai: már akkor feltűnt, hogy sok van belőlük. Címük arra utalt, hogy egy gyereknek is érdekesek lehetnek: Játszó mackók, Golyózó fiúk, stb. Ez már akkor is tetszett. Vagyis szobrokat is rajzoltam a térképeimre.

Gyerekként sose jutottam el a városba, felnőtt fejjel is csak most. Bár sokszor átutaztunk, átutaztam rajta, kocsival a főúton, ahol pár családi ház mellett csak a legutoljára épített panelházakból látszik pár darab, meg az üzemek. Egy-kétszer vonattal is, a vonatról a Galyaság és a Bükk szép hegyvonulatai látszanak, valamint a vegyipar igen monumentális gyártelepei több kilométer hosszan. A főút, a vasút elkerül a városmagot. Idén nyáron viszont céltudatosan készültem Kazincbarcikára. Útiterv, útvonalvázlatok. A szobrokat felkeresve ismerkedtem meg a várossal - és nem bántam meg.

Kazincbarcika belvárosa – ami tulajdonképpen különböző évtizedek különböző stílusú lakótelepeinek összessége – kifejezetten rendezett hatást kelt. Tervezett város, tervezői a szervezett, rendezett képpel elégedettek volnának ma is. A házak nem különbek, ugyanolyan állapotban vannak, mint szerte az országban, más lakótelepeken. De a közöttük elterülő zöldterületek gondosan parkosítottak, ott jártamkor is több helyen dolgoztak. És nem csak egyenruhás kertészek, közhasznú munkások – bár azok is. És tökéletes frizurájú középkorú hölgyek is. És fiatalok. A házak között elterülő parkokban pedig tudományos rendszerességgel helyeztek el szobrokat. :] Sokat. Minden háztömböt díszít egy-egy szobor. A kötelező szoborállítás kifejezetten jó rendelkezés volt akkoriban, pláne, ha hozzáértők hatáskörébe került a döntés. És ha jól, örömmel helyezték el őket, szerették és szeretik, mint Kazincbarcika városában.

Azok a személyes kedvenceim, amiket már feltöltöttem ide a város szobrai közül. (Van persze még néhány, amire nem jutott idén már idő: egy nap alatt lehetetlen valamennyit bejárni.) De az eddig feltöltötteknél sokkal több alkotás vár még bemutatásra, felfedezésre - akár rátok is!

Érdemes és érdekes a város szobrait felkeresni, vagy a várost épphogy szobrai miatt felkeresni, amelyek minden bizonnyal Kazincbarcika legfőbb látnivalói. A környék is gyönyörű, a Bükk, Lillafüred, Miskolc, Miskolctapolca, Diósgyőr, Aggtelek közel vannak, számos programlehetőséggel. Próbáljátok ki!

(Utóirat: A Barcikai ősanya "szobra" nem művészi alkotás, hanem egy médiahekk volt. Nincs is itt a helye. Ennek ellenére elhelyezték egy üvegvitrinben, köztéren. Viccnek, figyelemfelkeltésnek jó volt. Ahol áll - ha éhesek-szomjasak vagytok, kimerültetek a szoborkeresésben, vagy meg is szállnátok a városban - a mögötte lévő épületben színvonalas helyen jót lehet enni, jó kávét adnak és panzió is működik.)

Köztéri alkotások Kazincbarcikán:

Andrássy Kurta János: Kiáltás (1965)
Antal Károly: Jókai Mór (1966)
Ázbej Sándor: Magyaros motívumok sgraffito
Balázs József Róbert: Dimitrovgrád címere (1973)
Balczó Edit: Szüreti mulatság kerámiafal (1962)
Benkő Ilona: Fali kerámia kompozíció (1972)
Buza Barna: Kuruc lovas (1956)
Cs. Kovács László: Golyózó fiúk (1964)
Csekovszky Árpád: Sejtek világa kerámia (1969)
Csekovszky Árpád: Ujjlenyomat
Csekovszky Árpád: Daktiloszkópia (1974)
Dabóczi Mihály: Évszakok balkondísz (1956)
Gulyás Gyula: Móricz Zsigmond mellszobor (1986)
Gulyás Gyula: Radnóti Miklós mellszobor (1988)
Győri Dezső: Borjút terelő fiú (1969)
H. Varga Ilona: Napórás figura (1967)
Halmágyi István: Fésülködő nő (1963)
Huszár Imre: Diana őzzel (1959)
Illés Gyula: Kristályképződmény térelválasztó dombormű (1966)
Illés József: Ablakkeretek (1956 k.)
Józsa Lajos: Surányi Endre mellszobra (1998)
Kerezsi Gyöngyi: Fali kerámia (1976)
Lajos József: Kisfiú ivókút (1962)
Ludmány Ottó: Játszó gyerekek sgraffito (1961)
Madarassy Walter: Szüretelők balkondíszek (1956)
Majoros Hédi: Kerámia fali kompozíció
Makrisz Agamemnon: Körplasztika (1974)
Martsa István: Almaszüret, Faültetés, Pihenő balkondíszek (1956)
Megyeri Barna: Prometheusz (1957)
Melocco Miklós: Derkovits Gyula (1989)
Mezey István: Hild-emlékoszlop (1982)
Mezey István - Szabó Sándor: Egressy Béni-emlékmű (1994)
Mikus Sándor: Aratás, Kévekötő, Munka után balkondíszek (1956)
n.a.: I. világháborús emlékmű (1931)
n.a.: Felszabadulási emlékmű (1957)
n.a.: Jubileumi szökőkút (1974)
n.a.: 1956-os kopjafa (1991)
n.a.: Georgi Dimitrov (1974) - bolgár alkotó munkája
n.a.: Szovjet katonák emlékműve, Herbolya (1952)
Nagy István: Játszó mackók (1966)
Nagy István János: Egressy Béni szobra (1972)
Németh József: Nyilazó lovasok falikerámia (1963)
Ohmann Béla: Szüret kútszobor (1957)
Olcsai Kiss Zoltán: Táncospár (1957)
Osváth Mária: Kecskés leány (1967) - elpusztult a főalak, a kecske külön felállítva ma kútszobor
Pál Ferenc: Mázas kerámia díszkút - az ÉRV-ben, elpusztult, ma egy szobaszökőkútszerű építmény van a helyén
Pándi Kiss János: Az élet fája, A halott filozófiája, A kör bezárul domborművek (1959)
Paróczi Ágnes: Fali szőnyeg
Pátzay Pál: Munkácsy Mihály (1965)
Pátzay Pál: Sportlovas (1979) - a budapesti szobor kicsinyített másolata
Puskás Éva: Ülő lány (1965)
Rözge László: Sajókazinc I. vh. emlékmű (1933)
Somogyi József: Anyaság (Béke) (1956) - letört talapzatáról, újraállításra vár
Soproni Stöckert Károly: Játszó gidák (Kecskés ivókút) (1963)
Szanyi Péter: 1956-os emlékmű (2006)
Tanászi Árpád: Minden magyarokért kopjafa (1994)
Varga Miklós: Gémcsalád (Gémek) (1966)

A lista hiányos lehet, több forrásból dolgoztam, amelyek olykor egymásnak ellentmondtak.
Könyvek: Szobrok városa (Budapest, 1971), Papp Attila: Ismerkedjünk Kazincbarcikával (Városi Könyvtár, Kazincbarcika, 1974); Web: szobrokvarosa.blogter.hu, Barcikai históriás c. folyóirat online számai, a várossal foglalkozó fórumok.