A hír egy utóiratban, amolyan elszólásként érkezett. Valahol szobrot avattak, szép is. Mit tegyek, ha köztéri, ha nem, felvillanyozott. Csak egy közelítő kérdést tettem fel, így jutottam az alkotóhoz, akinek honlapján .egyetlen fotó utalt a friss avatásra, a becsomagolt alkotás, akkor már a helyén, lábánál körívben (számomra akkor még ismeretlen) neve.
Levél ment, érdeklődés... készséges válasz jött, híradással.
A Közjegyzők Háza bevehetetlennek tűnt. De mégis sikerült, így ezúton is köszönöm a közbenjárást, türelmet és határozottságot.

A szobor egy meghívásos pályázat nyerteseként készült el, a pályázatot szakértő cég bonyolította. A további résztvevőkről nincs információm az eredményt láthattam: a házaspár pályaműve készülhetett el. Az avatás zárt körű (ill. regisztrációhoz kötött) volt, beszédet a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke mondott és az alkotók örömére a szobor avatását megtisztelte az egykori királyi közjegyző dédunokája, aki magán viseli neves rokona arcvonásait, hasonló karakterét.

Ahogy látom dr. Charmant Oszkár (1861–1925) budapesti királyi közjegyző pályafutása a korabeli kamara történetének ívét, annak jelentős részét követi. 2011.ben, amikor születésének 150. évfordulójára emlékeztek, összegezték pályafutását. Ez olvasható a Magyar Hírlap archív cikkében. Akkor a Fővárosi Levéltár emlékkiállítása is lehetőséget adott arra, hogy nyomon követhető legyen tevékenysége, ill. általában az a rang, amit viselt, ami "társadalmi, szellemi életben vállalt szereppel is" járt. Ugyanakkor (olvasom), írásaiból akár a mai kornak szánt üzenet is kiolvasható.

---