Bolmányi Ferenc festőművész és szobrász az üvegfestészetet festői világa egyik ágának tekintette. Üvegablakait már a hatvanon túl, szinte művészetének összegzéseként festette meg.
Az első figurális, félabsztrakt sorozatát a Képző- és Iparművészeti Lektorátus megbízásából a Rovenszky Rezső terve alapján átépített Garay Szálló részére készítette el. További kettő a budapesti Korányi TBC Intézetben (1969), illetve Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában van (1979). (ld. Kapcsolódó műlapok)
"A három munka közötti különbség részint abból adódik, hogy az első és a harmadik több üvegablakból álló sorozat, a középső pedig egyetlen alkotás, üvegkupola. Részint viszont az az eltérések oka, hogy az ablakok elhelyezése más és más. A Garay Szálló borozójában levő ablakok álló téglalapok, amelyek tapintható közelségben helyezkednek el. A Korányi TBC Intézetben látható alkotás nemcsak hogy kör alaprajzú, hanem hajlított, vagyis gömbszelet, és – kupolaként – alulnézetben látható. A kecskeméti épületre került kompoziciók kör alakúak, különböző méretűek, magasan helyezkednek el, és a belső világítás folytán fontos városkép-esztétikai szerepük is van, alkalmazkodva a helyszínhez, épülethez, alkotás és néző térbeli viszonyához." ^[1]
A konkrét funkcióhoz jól alkalmazkodó, harmonikusan egymásba simuló, de erőteljes színű, kellemes élményt nyújtó szekszárdi ablaksor 6 darabból áll, bár a helyi napilap és S. Nagy Katalin is nyocról tudnak. ^{[2] [3]}
Az egykori borozó, jelenleg kávézó, romkocsma és bár ablakait "szinte egységesen, egyenletesen töltik ki a nagyjából azonos léptékű, amorf formák; egy-egy játékos emberalak-motívum fokozza a derűt. Az ólompántok nem rontják meg a szőnyegszerű egységet, hanem alárendelődnek a ritmikus színességnek." ^[1]
A művész a festményeket eredeti nagyságban farostlemezre festette, majd az üvegfestményeket az iparművészeti műhely készítette el hagyományos eljárással.
A bejárati jobb oldali ablak jobb alsó sarkában jól kivehető a szignó a bohóc lába alatt.

---