A temesvári vasvitézről 2015 júliusában adott hírt a http://www.nyugatijelen.com/jelenido/latvanyos_tuzfegyver_kiallitas_nyilt_a_varbastyaban.php, abból az apropóból, hogy a Bánság Múzeuma egy kiállítás keretében bemutatta a csipkerózsikaálmából ébredt alkotást. Illetve csak egy darabját, hiszen csak a felső része került elő a raktár mélyéről a szobornak. Ez is egy áldozatkészség szobor volt, melybe adomány ellenében szöget verhettek az adományozók. A befolyt összeget a hadbavonult katonák özvegyeinek kívánták fordítani. A vasvitézt az impériumváltás után a temesvári 61-es Gyalogezredtől ’örökölte’ a Bánság Múzeuma. Jelenleg ez minden, ami tényszerűen tudható erről az alkotásról.
Hiába vettem fel a kapcsolatot a múzeummal, nem tudtak választ adni arra kérdésre, hogy ki készítette, mikor és hol állították fel a szobrot. Eddig még nem került elő sem kép, sem pedig korabeli sajtóhír az alkotásról.
Ugyanakkor szubjektíve:
A temesvári vasvitéz félelmetes hasonlóságot mutat az 1915. március 6-án, Bécsben felavatott „Wehrmann in Eisen” szoborral, melynek alkotója Josef Müllner volt. Mintha ugyanazt a páncélos vitézt látnánk, csak másképp fogja a kardot. Ebből én arra következtetek, hogy a temesvári szobor elkészítésében a német ajkú lakosság játszott vezető szerepet, akik számára a bécsi alkotás volt az etalon.
Másrészt, az is jól látható, hogy a temesvári vasvitézben alig-alig van szög; igazából csak a szobor jobb válla, illetve jobb és bal könyök része van beszögelve. Ez viszont arra enged következtetni, hogy a szobor a háború végén készülhetett és már nem jutott idő arra, hogy beborítsák szögekkel. Valószínűsíthető, hogy a szobrot 1918-ban avathatták fel. De ez csak feltételezés.

---