Az "Eltűnt idők nyomában" loholtam többedik nekifutásra, amikor sikerült (kicsit regényes módon, de mindenképpen kacskaringós keresgélés után) bejutni az egykori Országos Vértranszfúziós Szolgálat épületébe, ami most más intézménynek ad helyet. Szinte csodának éltem meg, hogy első szóra hozzájárultak, hogy fotózzak, így már csak hab a tortán, hogy felfelé menet, az első emeleten ezt a nagy méretű porcelán faliképet találtam.
Rettentően izgatott a Kovács Margit-alkotás, mégis szinte fájt, hogy előbb el kellett menni e-mellett a szikrázó fénykavalkád mellett, mert az eredetileg keresett falikép egy emelettel feljebb volt. Amennyire gyönyörűséges és jellegzetesen Kovács Margit mű az, annyira vonzott a meghatározhatatlan absztrakció, hogy visszatérhessek hozzá.
Persze, lefelé jövet ott is megszülettek a fényképek. A kapcsolt lapon látható a "klasszikus" mű, amit eredetileg is kerestem.
Adódott viszont a meglepetés-lelet által a következő leküzdendő probléma, meg kell keresni, ki készítette ezt az alkotást.
Meglepő módon A magyar kerámiaművészet című könyvben találtam meg a választ, ami merő véletlen, mert a vaskos, amúgy nagyszerű könyvben a keresés lehetetlen. Az eredményt aztán igazolta az Artportal és a Tankönyvtár vonatkozó adata is azzal, mindegyiknél az Országos Haematológiai Intézet szerepel, mint színhely. de ez ugye azonosítható.
A készítés időpontját homály fedi, mivel Kerezsi Gyöngyi egy-másfél generációval későbbi korszakot képvisel (a Magyar Iparművészeti Főiskolán 1967-ben végzett (Eltűnt idők: 1964), Csekovszky-tanítványként).

A porcelán falburkolat színei elkápráztatóak! Egy hatalmas robbanás: föld, víz, a természet ereje, amit látni vélek. Talán egy olyan pillanat, amikor a természet megadja magát saját erejének, a robbanás következtében hegyek-földek mozdulnak meg, szigetek-szigetcsoportok alakulnak ki, keresik helyüket az újrarendeződő világmindenségben.
De lehet, semmi más, mint óriási, anyagtól elvonatkoztatott látomás, amiben a színek játsszák a főszerepet. Csodás látomás, ahol a markáns kék szín meghatározó – a látványt nézve – egységben különböző "békés" földszínekkel.

---