Az Aranysas-udvar címét én úgy értelmeztem, hogy az Üllői úton keresem. Számomra csak ott derült ki, hogy ez egy "átjáró-ház", vagyis két utcára nyíló épület szimmetrikus beosztással. Adott a két utcafrontra néző homlokzat, ami valamikor azonos lehetett, de mára eltéréseket mutat. Ennek részleteit nagyon jól és érzékletesen mutatja be a Szecessziós Magazin cikke (ld. 1. forrás).
Az épület tervezője Fodor Gyula, a szecessziós építészet egyik ismert alakja, akinek több tucat épület fűződik a nevéhez. Mint annyiszor (bár nem minden esetben) vele együttműködve úgy a homlokzati, mind a belső díszítések Ney Simon munkái. Így a "vesztibül" (előcsarnok, "a bejárathoz közeli nagyobb belső tér" – itt tehát kettő) domborművei is.

A két dombormű azonosnak látszik. Kecses, szép arcú, arany festékkel hangsúlyozott hölgy áll virágfüzér előtt/között, ókori görög tunikához hasonló lenge ruházatban mindkét oldalon.
Mint olvasom, a domborműveknek fellelhető "előképe" megtalálható Otto Wagner által tervezett bécsi palotákban, mint az épület védőangyala.
"Wagner több épületéhez tervezett ilyen jelképes alakokat. Ismert, hogy hajdan a római polgárnak védőszelleme volt (férfiaknak genius-a nőknek iuno-ja) majd a helyeknek (genius loci), és a különböző szervezeteknek, sőt városoknak is lett védőszelleme, amihez hűség esküt tettek, vagy imát mondtak. Később, a keresztény időkben alakult ki a védőangyal fogalma."
A Szecessziós Magazin cikke ebben a témában is szép összehasonlítást ad.

Az itt látható alkotásokról annyi mindenképpen elmondható, az ember úgy érzi, csodás dolog lehet olyan házban lakni, amit védőszelleme vigyázza.
Persze, az is jó lenne, ha a védőszellemet is óvnák. Az Üllői úti hölgy nem érdemelte ki a szemetes zsákokat, míg párja – legalábbis a virágfüzér – sérült.

---