Az előzmények a kapcsolt műlapon olvashatóak.

Zala György 1887. februárjában azonnal lefényképezteti a szabaddá vált lejáratokat, és elkezdik előkészíteni a megmaradt román kori reliefeket a gipszmásolatokhoz.
Zala György a jeleneteket a Czobor Béla művészettörténész által meghatározott ikonográfiai program szerint készíti el, a következő hónapokban. 1887 őszén érkezik meg az első dombormű szállítmány Pécsre, a pesti műhelyből.
1888. június 14-én az északi lejáró utolsó kövét is elhelyezik. Néhol korrigálni is kell a műveket, ezt Zala segítői teszik meg. Már akkor is több más szobrásszal, kőfaragóval dolgozott együtt. Pontosabban 12 alkotótársa volt.
Az elhelyezés után, a helyszínen festik ki a domborműveket, és végzik el az ornamentális részek aranyozását.

A dómot 1891. június 22-én, Ferenc József jelenlétében szentelik fel ünnepélyesen, a rekonstrukció után.
A műemléki felújítás megőrizte az eredeti, román kori díszítési rendszert, de a töredékes eredetieket újakkal pótolta. Hasonló rekonstrukció készült a jáki templom esetében is.
Sok vita volt a művek, domborművek színezése körül. A jelenlegi szakrális tér stílusa leginkább neoromán, és a nagyszabású belső festési munkák elkészültével már látszott, hogy a lejárók domborműveit is színezni kell, mert a nyers kőfelület nem mutatott kellőképpen.

"Az északi lejáróban Czobor Béla három jelenetet ismert fel, a többi tizennyolcat megfejtette és kiegészítette." – olvasható Szakács Béla Zsolt: Másolás és újraalkotás: a pécsi altemplomi lejáratok domborművei című tanulmányában. Ars Hungarica (2005, 241–256. p.)

Zala György szobrász akkor, amikor megkapta a dombormű sorozatra a megbízást, 29 éves volt. Pályája elején tartott. Akkor még alig voltak ismert köztéri alkotásai.

Joggal vethetjük fel, miért ő kapta a megbízást, amikor Kiss György szobrász művei már ott álltak akkor a székesegyház homlokzatán.
A dóm minden tekintetben megújult ekkor. A belső díszítő festéseket külföldről hozatott mesterekkel festettette ki a püspök, Dulánszky Nándor. A hazai művészek joggal elégedetlenkedtek, ezért közös ebédre hívták az érintetteket. Stróbl Alajos nem ért rá, Zala György viszont elment Pécsre. Így kapta ő a megbízást a domborművekre.

A sorozat végül is nem román stílusú, de nem is tükrözi Zala stílusát sem, főként, ha gondolatban összehasonlítjuk a többi művével.
A forrásomban ez a mondat szerepel erről a kérdésről: "Úgy tűnik, bármennyire is törekedett Zala a motívumok pontos utánzására, az általa megmintázott románkor nem azonos a XII. századi pécsivel."

És, legvégén, az alkotók teljes sora: "Zala György, Köllő Miklós, Brostyánszky, Bezerédi Gyula, Martinelli Antal, Hofbauer Jan., Major és Udvari, Szentpéteri, Stumpf János, Csordás Jos., Hofinger, Wurzinger"

Az eredeti dombormű maradványok ma a pécsi Dómmúzeumban láthatóak.

---