Az egykori Terézvárosi Telefonközpont épülete és funkciói alapos átalakuláson ment át a műemléki felújítás során, ill. azt követően. A főbejárati oldalon étterem működik (az itt elhelyezett alkotások szerepelnek már itt, a lapon), az épület fő részét egy informatikai cég bérli. Az ő felkérésükre született ez az alkotás. A mű "specifikációja" szerint vízzel működő alkotást, kutat szerettek volna elhelyezni az udvaron, ami egyben kapcsolódik a cég profiljához is.

Az alkotó hitvallása fémjelzi a mű alapgondolatát: "Nem kell mindent annyira komolyan venni!" Így lett a valóban vizes alkotás témája és címe a "Munkahelyi baleset".

A munkahely – szellemi munka – képviseletében a kis asztalon éppen felbillenő bögre látszik, benne, ill. belőle kávé-tea (?) folyik ki... konkrétan víz. A hozzá tartozó kanál (a forma, az arányérzék nekem tetsző) éppen, hogy felfoghatná a folyadékot. E-helyett továbbítja megállíthatatlanul. A kompozíció alján, a saját anyagból kialakított kút-medencében, hever a legfőbb munkaeszköz, egy laptop. És kész a baj! Éppen erre csordogál a víz!
Innen viszont a medencébe jut. "Szerencse", hogy az informatika ma már elhagyhatatlan eszköze csak látvány, nem akar igazi laptopnak látszani. Jobban megnézve itt-ott akár pohár-alátét is lehetne.
Az életben mindez visszafordíthatatlan. Itt egy vízforgató szerkezet lapulhat a fűben, Mert a víz visszajut a csészébe és folytatja útját... mint fenn.

Az alkotó tárgyiasult mosolya elfoglalta helyét az iroda előtti udvaron. Ha jól értettem, a felületkezelés még nem végleges, pici utómunka után nyeri el végleges felszínét, színét. Az új alkotás utóéletét próbálom nyomon követni.

---