Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója, az '56-os Emlékév alkalmából alakult Emlékbizottság pályázatot hírdetett különböző kategóriákban. A nyertes pályázatok avatása-bemutatása többnyire október 23. környékén történt meg. Mégis most kerül avatásra egy újabb "Büszkeségpont", amely a pesterzsébeti Juta-dombi harcok emlékezetére készült. Az alkotás elhelyezését az egykori harcok színteréhez közeli Helsinki út és Lenke utca sarkánál tervezték.

A megemlékezések az 1956-os események, itt a Juta-dombi harcok eseményeit https://hu.wikipedia.org/wiki/Juta-dombi_csata#A_Juta-domb_csat.C3.A1ja , a csata és a megtorlások áldozatait https://hu.wikipedia.org/wiki/Juta-dombi_csata#A_megtorl.C3.A1s_.C3.A1ldozatai idézték.

Az alkotásról P. Szabó Ernő mondott méltató szavakat. Sok minden elhangzott, ami Vizsolyi művészetét jellemzi. A formákról, az alkalmazott anyagokról, a közösségről, aminek az alkotó is tagja, és közösségért, amiért a mű készült, amit üzen.
Kavarognak a gondolatok, amik rám zúdultak.
Így itt mégis Wehner Tibor korábbi szavait idézem a "Vizsolyi-szobrok" bemutatásából, hiszen erős egybeesést érzek:
"Vizsolyi János fényesre, simára csiszolt bronzai és kövei zártak, tömbszerűek: alig-alig kapnak szerepet az átvágások, a negatív terek, és nincsenek nyúlványok, elszakadni vágyó részek, függelékszerű összetevők sem. Az összefüggéseket eleve feltételező, homorú és domború palástokkal övezett, vagy lágy metszésű síkokkal határolt-közrefogott tömegek felületi fényét, csillogását csak itt-ott töri meg néhány kis érdes, durva, szemcsésen maradt, látszólag megdolgozatlan folt, vagy sáv. A furcsa testek, a súlyosság és a légiesség érzetét-sugallatát is hordozó tömegek, a fantasztikusan modellált formák, az érzékenyen összejátszó felületek vizsgálatakor a természetes alakulás és a mesterséges alakítottság összecsapásának vagy inkább összeolvadásának, egymáshoz simulásának lehetünk tanúi. Ellentétek és hasonulások, azonosságok és különbözőségek, kényszerek és szabad szárnyalások egymásnak feszülő küzdelmének, izgalmak és megnyugvások egymásban való feloldódásának teremtenek színteret, közeget, a Vizsolyi-szobrok. ... amelyeknek mintha gerincük lenne." (ld. 3. forrás)

---