A sajátos környezet kialakulását, történetét a kapcsolt műlap leírja. A Dorottya-udvar jelenleg irodaépületek középpontjában, szabadon látogatható kerttel működik, ami a vezetőség döntése szerint teret nyújt egy, a helyhez illeszkedő, egyben példamutató kezdeményezésnek: a nagy területű kertben kortárs alkotásokat, installációkat helyeztek el.

A kert gondosan komponált térbeli szerkezet, Az installációk, melyek "maguk is ipari formákból és anyagokból állnak" a helyszínnel "párbeszédet kezdeményeznek". A cél, a kortárs képzőművészet népszerűsítése.

Fajó János alkotása a geometrikus formákon alapuló konstruktivizmus irányzatát követi. Az idős mester, aki elsősorban festőművész, itt két alkotásával jelent meg (ld. a kapcsolt lapot is.)
Ez a műve ismerős, azonos, vagy azonos témájú/című plasztikájával volt jelen a veszprémi, fájdalmas véget ért Európa-szoborpark I. (a botrányba fulladt Vetési-gimnázium udvarán hosszú ideig jelen lévő szoborkert; http://www.veszpremkukac.hu/kulturharc-bekemenyitettek-az-igazgatonok/ ) kollekciójában. Nem tudható azonban, a példány azonos-e, annyi biztos, hogy a téma erősen foglalkoztatta az idős művészt. Az alkotás amolyan "referenciát" is jelenthet, hiszen azonos címmel látni lehetett róla egy képet az Artportal cikkében is alig egy hónappal ezelőtt... sajnos most ez sem látható, a honlap átszervezése óta.

A hajtogatott acéllemez egymásba fonódik, minden nézőpontból más-más képet mutat. A csillogó krómacél felülete visszaadja, másképp fogalmazva magába fogadja környezetét.
Az udvarra történő belépéskor elsőként a nézőre köszönő mű a szögleges medence szélén, "védve" kapott elhelyezést, ezáltal viszont nem volt lehetőség a tanulmányozásra, honnan-hová tartanak a síkok, amik a térbeli szerkezetet adják.
Kánikula lévén, a napfény a délutáni órán is igen intenzíven befolyásolta a megfogható képet. A legérdekesebb az, hogy a helyszínről megőrzött benyomás szerint a felület erősen az őt körülvevő kékség hatása alatt állt, az objektív mégis a fém adta árnyalatot "hozta haza".

---