Már év elején felfedeztem a Budapest Galéria oldalán a pályázati felhívást, azóta szemmel tartom az eseményeket. Május elejétől, a eredmény meghirdetését követően figyeltem az internetet elözönlő híradásokat: Farkas Zsófia futott be az első helyen az itt látható installációval.
Néhány lényeges infó: megbízók a Fővárosi Önkormányzat és a Pro Cultura Urbis Közalapítvány kuratóriuma. A pályázat célja (őt hónapos időtartamra): "...művészeti installáció, úszómű, amely vizuális eszközökkel jeleníti meg a Duna folyó és a hozzá kapcsolódó gondolatkör valamely elemét.".
Az avatás tervezett időpontja konkrétan a "Duna napja": 2017. június 29.

Eljött "a nap", múltak a hetek, de a Műegyetem rakpart környékén nem változott a kép, a halak késlekedtek. A Duna napja – amennyire tudom – csendben múlt el. A hírek elapadtak, indoklást nem találtam.
Ha tehettem, szerét ejtettem egy vizitnek, vagy éppen átnéztem a pesti oldalról, de semmi. Ma a véletlen vitt Buda felé és meglepődve láttam, halak márpedig vannak, még ha késve is.
Nagy, piros lények lebegnek a Dunán. Ezek a lények nem idegenek, a művésztől már ismert formavilágot képviselik. Látható ez a már nálunk is feldolgozott alkotások között is, de egyértelműen – kicsiben, nagyban – a művész honlapján: http://farkaszsofiszobrai.webnode.hu/# Talán eddig ennyi hely még nem állt rendelkezésre.

A mű gondolatisága, Varga Zsófia szavai: „A Dunában mára – mint az köztudott – kihaltak a hajdani legendás halfajok: a viza és más tokfélék, vagy az óriás méretű harcsák. Ha mégis felbukkan egy-egy példány, azt csodaként tartják számon. Az ember és a nagy hal kapcsolata misztikusnak mondható, az ókori mítoszoktól a bibliai Jónás történetén át a mesék világáig. A nagy hal a ’nagy öreg’, vagy az ’elsőszülött lény’ megfelelője ezekben a történetekben, mely valamilyen időn túli bölcsességgel és mágikus erővel van felruházva, és amelynek felbukkanása az ember életében figyelmeztető, vagy akár sorsfordító erejű. Játsszunk hát el a gondolattal: volt hajdan egy világ, melyben az Egység és a Természet szelleme uralkodott, e világot mágikus lények népesítették be, közülük valók a dunai Nagy Halak is. E lények, azaz a szellemeik most, 2017-ben visszatérnek ide Budapestre, hogy jelenlétükkel emlékeztessenek minket: kölcsön kaptuk a helyet és az időt, amiben élünk, s egy nap el kell számolnunk mindezzel.”

További részleteket, technikai információkat ld. a forrás cikkekben. Különösen ajánlott a második (Fidelio) cikke, ahol összehasonlításul megtekinthetők a további pályamunkák látványtervei is.

---