Egy ismerős alkotás, pontosabban annak képviseletében a római I. jelzést kapott egyed. Az eredeti alkotás egy csoport, konkrétan a Nagy halak hármasa, 2017-ben kezdte életútját egy rövid ideig tartó (a felállítás késett, a bontással igyekeztek) átmeneti kortárs művészeti installációként, a "Duna napja" alkalmából.
Akkor lestem az alkalmat, hogy a Dunán ringatózó, sajátos kompozíciót elkaphassam. Mégiscsak megvalósult és én, a melegtől kissé aléltan kerestem a "fogást" a nagy felületen ringatózó, környezetükben relatív kicsinynek tűnő, de mégis nagy méretű – viszont megközelíthetetlen – egyedek lehetőleg reális bemutatásához.
Köztérre álmodott alkotás, érdemes elolvasni Farkas Zsófia akkori gondolatait művével kapcsolatban – ld. a kapcsolt lapot, azaz első forrást ^[1]: innen az idézet.
Nem biztos, hogy ismerem az alkotás útját. Egyszer-csak néhány fényképet kaptam az eredeti műlapra, jelzésként, éppen hol van? Ezt jól elfelejtettem, később felfedeztem magam is és elhatároztam, kikutatom, ez végleges-e, vagy tárolják? Most itt jelent meg egyikük.
De az események, ha lendülnek, gyorsan peregnek. Jött a hír, a Szentendrei Régi Művésztelep ősfás kertjében idén nyárra is ideiglenes szoborparkot hoznak létre, ahol a megjelenő művek egy részét eredetileg köztérre tervezték. ^[2][3] Minden lehetséges írás említi ezt az alkotást.
Most pedig jött az ellentétes érzése. A hal, társaitól megfosztva, de őket is képviselve, a zöldben hever, a kertbe kilépővel szembeni tisztáson. Amíg a Duna partjáról úgy fotóztam, ahogy az objektívem engedte, itt körbejárható ez az egy. Érzékelhető a méret és ha konkrétan halat nem is látunk, szelleme jelen van. Folyó/víz nincs, más életelemek helyettesítik. Így igaz lehet a fent már ajánlott idézet itt is (részlet): "...volt hajdan egy világ, melyben az Egység és a Természet szelleme uralkodott,...kölcsön kaptuk a helyet és az időt, amiben élünk, s egy nap el kell számolnunk mindezzel.”
-x-x-x-
2020. szeptember 8: a kert egy másik pontján, az út felőli kerítés mellett láttam/áthelyezték.

---