Az erről az alkotásról készült fotók is első látogatásom "gyümölcsei". Elmaradt, pedig a művész neve húzóerő, a képzőművészet nagy egyénisége.
Most, hogy elővadásztam a képeket jöttem rá, milyen kárt tud okozni a kapkodás. Igaz, akkor lenyűgözött a hotelben található alkotások sokasága, miközben erősen zavarban voltam, mert nem voltam biztos benne, merre mehetek, mit szabad (bár segítséget kaptam).
Most meg azzal kell szembesülnöm, hogy mindezek következtében a korábban bemutatott "Fiáker kocsifülke" című alkotást most rosszul helyeztem el (az étterem neve hibás), de ami még nagyobb hiba, ennek az étteremnek a névadó alkotása és ott volt, mai helyén már 2012-ben is. Szégyenlem, de az archivált képek nem jeleztek, bujdokoltak.

Ami izgatott akkor, ez a térelválasztó és főleg az, hogyan tudom lefényképezni, visszaadni. Két helyiség között van, értelemszerűen a képbe mindig kerül valami a háttérből, a környezetből. Ez egyrészt így jó, hiszen tényszerű, másrészt nehezebben fogható meg az alkotás finomsága, az anyag és a formák csipkeszerű játéka.

Az alkotó munkásságával kapcsolatban olvasom: "A 70-es években pop art-os objekteket..., majd konstruktív, átlátszó plexiüveg plasztikákat készített belső fénytörő határfelületekkel. .." A jelek szerint ez az időszak a 80-as évek közepéig mindenképpen eltartott – akkor is, ha addigra jellemzően már más irányzat, téma foglalkoztatta (ld. szintén a második forrásnál).

A térelválasztó plexi-anyaga több rétegű csipkés felületeket mutat. Ezeken, ill. ezek között fémből készült alakzatok láthatók. Hol csak pontok, hol kis koronákra emlékeztető panelok. Ez a konstrukció vonalaiban elég sűrű, de az anyagból és a struktúrából adódóan nagyon jó rálátást enged a mögötte lévő helyiségre.

---