Most, hogy átnéztem jóval korábbi fotóim segítségével az előteret és ezt a kisebb éttermet határoló térelválasztó plasztikán (Paizs László és Szabó Károly alkotása), kiderült, hogy már korábban is látható volt ez az alkotás itt, a falra illesztve.

Csodálom, hogy nem figyeltem fel rá, hiszen Péter Vladimir akkor már nem volt ismeretlen előttem. Itt, a szállodában is van egy másik alkotása, de mégis azt a kútszobrot juttatja eszembe, amin saját magát mintázta meg és ami olyan nagy felfedezést jelentett számomra közel egy évvel korábban.
Talán befolyásol a "szereposztás" is, az alkotás főszereplője, a csikós ugyancsak egy állaton egyensúlyoz. Ez viszont nem egy fantázia-szülte lény, hanem egy valós, a csikóstól elválaszthatatlan állat, egy ló. A jelenet valószínűleg egy mondát, mesét idéz, hiszen a csikós attrakciója közben hegedül, míg lova egy ház felett repíti át.

A szobor megformálása, az ábrázolás, az anyaggal való viszonya, a vonalvezetés az, ami szerintem a szobrász látásmódját megmutatja úgy, hogy finoman (bár kevésbé látványosan) elegyíti itt is a humorral.

Péter Vladimirnak nem sok szobrászi alkotása lelhető fel. Ez némileg természetes, hiszen elsősorban ötvös. Sok pozitív gondolat, ill. tény olvasható róla még az Artportal Kernács Gabriella által jegyzett cikkében. Ebből: "1993 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja; 1983 óta tanít a Magyar Iparművészet Főiskolán, 1997-től egyetemi tanár. 2001-től megbízott tanszékvezető. ~ a 70-es években egyik megteremtője annak a régi kézműves munkát fölelevenítő, a hagyományokat gyakran erős iróniával, humorral fűszerezve felhasználó hazai iparművészeti irányzatnak, amelynek képviselői 1975-ben a Manuál csoportot megalakítják. ~ a csoport alapító tagja, szobrászi kvalitásokkal rendelkező, vérbeli ötvösmester..."

---