Most, amikor ezt a műlapot készítem, kinn vaskos cseppekkel esik az eső, sötét van és a mai napon (éppen csak, de) befűtöttek... ősz van, visszafordíthatatlan.

Amikor – nagy nehezen – rászántam magamat, hogy elvonszolódok ide, a tömegközlekedéssel közel elérhetetlen "pusztába", tetőfokán állt a kánikula, ki tudja hány fok volt, a nap UV-sugarakat termelt.
Az odaútra mindössze egy buszcsatlakozás adta magát Lelléről, majd kb. 6 óra múlva jött is vissza... Kicsit kilátástalannak tűnt.

Igen elegáns, gyönyörűen karbantartott, óriás parkkal, tóval ellátott kastélyba érkeztem. Minden pórusomból folyt a veríték, mai napig nem tudom, a fényképezőgépemet hogyan sikerült megkímélni magamtól. De elhatároztam, hogy eljutok oda, menni kellett..
Meg kellett tenni, mert azt hiszem, ritkán adatik, hogy egy patinás, visszafogott pompával berendezett, mégis modern szálloda kortárs alkotásokat rejt: hármat is.

Azt hiszem, akkor nem tudtam értékelni azt a visszás életérzést, hogy az első, a parkban fellelt alkotás éppen egy óriási radiátor. Most azonban, hogy éppen a meleghez vonzódom, vígan mosolygok, hiszen van itt tartalék :)

Soha nem felejtem el, amikor az alkotóval sikerült néhány szót váltanom, más munkája kapcsán mosolyogva mondta: "Nem kell mindent komolyan venni". Nem is teszi és partnereket is talál hozzá!
Akkor kaptam egy prospektust és az infó-t, hol rejtőzködik ez a három alkotás. A képeket nézve azonban első benyomásom ezt a művet látva az volt, egy óriás-fésűt formázott a kertbe. Az ideológiába belefér :)
Később azonban, nehezen, de lefordítva a német nyelvű jegyzetet, sikerült azonosítani: az óriás radiátor – ha nem is ontja a meleget ott, a kertben –, verte vissza a nap sugarait. Az épület mellett elfért, de méretei elkápráztatóak! Most meg mosolyoghatok a sajátos aktualitáson.

Az alkotás, vagy annak egy példánya 1999-ben a művész diplomamunkája volt a Képzőművészeti Egyetemen.

---