A hat kútszobor talán legszebb alkotása. Teljes nyugalmat és kiegyensúlyozottságot áraszt.
Szatmári Gizella írja a szobrászról szóló könyvében: "Mindenfajta felesleges részletezést mellőzve, nagy, egyszerű, összefoglaló formákból építkezik – kissé Medgyessyt juttatva eszünkbe –, s tiszta, őszinte érzelmeket fejez ki. "

Az alkotó szignója a bronzlány "hajgumijára van írva".

És, akkor az ötrészes leírás utolsó mozzanatai:
Bőgel József összegzése: " Mindent összevetve: az eszmei problémákon túl e szobrok művészileg sem tartoznak majd alkotóik életművének kiemelkedő csúcsai közé. Nyilvánvaló, hogy az eddig elmondottak következtében e térre nem lehet Giacometti vagy Henry Moore stílusában szobrot mintázni, de a hat szobor összeredménye inkább csak a regisztrálás szándékát mutatja...
Feltehető, hogy az eredményekből mindenki tanul: a rendelő, a kivitelező és a művészek. Jót akartak, színvonalasat produkáltak, de jobbat is lehetett volna adniuk."


Hogyan látom én?
Debrecenben nagyon kevés szobrászati, művészeti alkotás van köztéren, és a középületekben. Ezt így, most az 550. debreceni alkotás feltöltése felé közeledve, már bátran ki lehet jelenteni. Még kb. száz olyan alkotás van, amit be lehet mutatni, de lehet, már annyi sem. És aztán vége. Ha csak nem változik valami :)...
Az okokat lehet boncolgatni. Egyrészt a reformátusok lakta vidékeken, ahol a templomok a maguk puritánságával díszítetlenségével nem ösztönözték az embereket a képzőművészetek befogadására. Az utcákon sem akartak művészeti alkotásokat látni – igény sem volt rá.
Nem véletlen, hogy éppen az egyetem a világjáró, világlátott professzoraival a legnagyobb pozitív húzóerő ebben az ügyben. Ők szerteágazó érdeklődési körükkel, a művészetek mecénásai tudtak lenni, és maradni.
Az, hogy a város miért maradt érintetlen, miért hiányoznak belőle a köztéri művészeti alkotások, az már húzósabb kérdés. Talán nem szerénytelenség leírni, hogy viszonylag jól ráláttam az eddigi feltöltések, és évek alatt a folyamatokra.

1954-ben alkották meg a kétezrelékes rendeletet, amiről már sokszor írtunk az oldalon.
Ha debreceniként végiggondolom a saját városomban ennek tényleges megvalósulását, sírhatnékom támad. Merthogy nálunk hiányoznak az utcákról ezek a művek. Méghozzá teljesen.
A lakótelepek, nagyberuházások, sorban:
1950-es évek eleje: Belváros: Csapó utca, Liszt Ferenc utca, Blaháné utca – a terveken még szerepeltek szobrok, egy sem valósult meg belőlük... Illetve egyetlen egy, a Bőség: https://www.kozterkep.hu/~/3844/Boseg_Debrecen_1961.html , amit pár hónapon belül "száműztek" a Nagyerdőre, a belvárosból.

1960-as évek: Erzsébet utcai lakótelep, Dobozi lakótelep, Új Élet park – egyetlen művészeti alkotás nélkül épült meg a több ezer lakás...

1970-es évek: Fényes-udvar, Vénkerti lakótelep – szintén egyetlen műalkotást sem rendeltek a több tízezer otthonhoz... Az iskolákhoz, intézményekhez sem. Ami megvalósult, már egy későbbi időszak igénye volt.

1970-es évek vége, 1980-as évek eleje: Újkerti lakótelepen már némi próbálkozás volt a környezet szépítésére, annak művészeti alkotásokkal való "ellátására". Ezek egy részéről tudjuk, hogy voltak, de időközben lebontották őket, és hiába keresgetjük évek óta a fotókat róluk, az eredmény nulla. Pár alkotás még a helyén van.
Az 1980–1990-es évek: Tócós-kerti lakótelep: nagyrészt itt is elfelejtették a tervezésnél ezt az ügyet... Van, amiről tudok, hogy meg kellene lennie – évek óta keresem...

De amúgy meg, van egy nem túl szép, de lehet, hogy mégiscsak igaz elméletem arról, hogy hol is vannak ezek a művek, amik hiányoznak a lakosság életteréből:
A Csokonai Színházat az 1960-as évek elején újították fel. A nyolc darab Marschalkó János szobrot leszedték, és helyükre újakat állítottak. Ez volt az egyik ilyen beruházás, ami több lakótelep szobrokra szánt összegét elvihette...

A másik (és nem véletlen, hogy épp itt, az egyetem előtti szobroknál írom meg mindezt) ez a tér. 1960 közepén az egyetemen nem épült semmi. Nem volt fejlesztés, tehát a semmihez nem jártak szobrok :(
Mégis itt látjuk 50 éve ezeket a szökőkút melletti szobrokat. A város, és a Lektorátus között valami olyan együttműködés történt, ami miatt még az egyetemről, a szoborbizottságokba kinevezett személyek sem érthettek egyet. Nem véletlenül tartott olyan sokáig ennek a hat szobornak a felállítása.

Ezek az alkotások, illetve az ezekre kifizetett nem kevés összeg hiányzik a város lakónegyedeiből, hogy ott állatszobrok, gyerekeket ábrázoló szépségek, anya-gyermek szobrok álljanak. Ebben a városban semmi ilyesmi nincs.

Nagyon irigyeltem, irigylem azokat a szoborlap-tagokat, akiknek az évek során megadatott az az élmény, hogy ilyen alkotásokat fotózhassanak – merthogy mindenhol máshol vannak ilyenek az országban, csak Hajdú-Bihar megyében, de kiváltképp Debrecenben nincsenek.

A Bőgel József által az Alföldben írt hosszú cikk is csak sejtetni engedi a folyamatok visszásságát – nem meri kimondani a nagyon is nyilvánvaló tényt. Igaz, még 1965-ben írta. Akkor még nem láthatta, hogy ez a folyamat húsz (ötven) éven át, szinte semmit sem fog előre haladni.

Az egyházi intézmények közelében állítanak mostanság emlékműveket, szobrokat, mellszobrokat. Augusztus 20-án szégyen szemre a város vezetői egy domborművet koszorúznak, mert Debrecenben még most sem állítottak közpénzen se Szent István, se Széchenyit ábrázoló szobrot. De van helyettük két Szabó Lőrinc :(

---