A leírás 4. része: Bőgel József 1965 júniusában megjelent értékelése nem tér ki pontosan arra, hogy mikor helyezték el az alkotásokat a medence szélén. A Hajdú-bihari Napló 1964. augusztus 23-án az elhelyezésről közölt egyetlen fotót, majd a 29-i számban erről, meg további egy alkotásról mutatott képet. Feltételezhető, ha az újságírás aktualitási követelményét nézzük, akkor valóban ebben az időszakban került a hat szobor a helyére.
Bőgel József másik, 1961-ben a debreceni szoborállítási eljárásokról már leírta (Alföld, 1961/4.: Új szobrok Debrecenben), hogy szokás a városban avatás, értesítés, bemutatás és értékelés nélkül megtenni ezeket. Vagyis nincs avatás, nincs hír a helyi lapban az alkotásokról, és nem vállalkozik senki azok bemutatására, magyarázatára, de legfőképp kritikájára. Fogadják el a városlakók úgy, ahogy kapták. Hogy nem való a másmilyen hagyományokhoz szokott városba?
És egyáltalán: kinek, kiknek készült el például ez a tér? Minek árán olyan ma az Egyetem előtti tér, park, mint amilyen?

A válasz itt lesz: https://www.kozterkep.hu/~/3235/Agat_tarto_no_Debrecen_1964.html

1961-ben, a város 600. évfordulóján legalább próbálkoztak szebbé, élhetőbbé tenni a tereket. Most, 2011-ben a város 650., 2012-ben az egyetem 100., és az idén, 2013-ban a Református Kollégium 475. évfordulójára hány művészeti alkotást is avattak a városban, kifejezetten az évfordulókhoz kapcsolódva?


Igen, a válasz helyes: csak az egyetemen avattak alkotásokat; igaz ott se sokat, de az üvegablakok tízszer annyiba kerültek, mint egy-egy szobor került volna.

Az egyetem főépülete előtti tér szökőkútjának jobb oldalán, a középső szobor a kétszeres életnagyságú Vízbe nyúló fiú.
Bőgel József leírása róla: "...ugyancsak a sablonos kompozíció elleni küzdelem szellemében készült. A megmintázott jóalakú ifjú jobb karjával a vízmedence széléhez támaszkodik, bal kezével mélyen a vízbe nyúl, két lábát pedig úgyszólván az égnek emeli. S pontosan ebben van a hiba, ez a testhelyzet erőltetett, s nagy kár, hogy az élénk mozdulattal ellentétes a fiatalember kifejezéstelen arca. Dicséretes a művész lendületes mintázása, újszerű kompozícióra való törekvése, a végeredmény azonban eredetieskedés lett."

---