A leírás 2. része: A teret, illetve az előtte álló kétlépcsős vízmedencét úgy tervezték meg eredetileg, hogy abban visszatükröződjön az egyetem épülettömege (tükörtó!). Ezt az egységet (a látvány szépségét) a medencébe, a hatvanas évek elején telepített kőkupacok (szakszerűen: kőgruppok) elrontották. A szökőkút funkció ekkor vette kezdetét. Az egyetem vezetése "találta ki", hogy jó volna szobrokat is elhelyezni a már létező, szobrok elhelyezésére is alkalmas végpontjain a medencéknek.
"Az ún. kétezrelékes rendelet alapján biztosította a szükséges pénzösszeget a Képzőművészeti Alap. A kérés megfogalmazása után működésbe lépett a szokásos gépezet, lejátszódott a szigorú rendeletekkel, utasításokkal szabályozott procedúra. S itt újból hangsúlyoznunk kell, hogy mindenki a "helyén volt", a legjobb indulattal és tudással járt el, azaz a szocialista művészetpolitikánk mechanizmusa megfelelően funkcionált."

Létrehozták az egyes szobrok külön szoborbizottságát. Ezekben részt vettek az Alap szakértői, de a város és az egyetem vezetői is. Egy ponton az egyetem vezetői rájöttek, hogy a Képzőművészeti Alap által ajánlott koncepció (mármint a hat aktszobor telepítése a reformátor szobrok szomszédságába) valahogy nem teljesen helyes út. Ezért ezeken a zsűrizéseken változó szorgalommal vettek részt; ezzel akadályozva a munkálatokat, a folyamatokat. Ez volt a maguk kis tiltakozása.
Egyet viszont megköveteltek a művészektől. A hat szobrot három párként is fel lehet fogni. Az egy-egy pár szobor alkotójának, jelen esetben itt az utolsó sorban, Varga Imrének és Marton Lászlónak szorosan együtt kellett működnie, hogy a két szobor együttes hatása jól érvényesüljön. Talán éppen ennél a szoborpárnál sikerült ez legjobban, legteljesebben. Ők vannak legközelebb a városhoz, a sugárút végén ezt a két szobrot lehet elsőként megpillantani. Ha valaki gyalog erről közeledik; ami igen ritka eset. A Bethlen utca, majd tovább az Egyetem sugárút együttes hossza közelíti a két kilométert.

A történet folytatása: http://www.kozterkep.hu/~/3239/Noi_akt_Debrecen_1964.html#

A fekvő férfi leírás Bőgel József szerint: "...alkotója el akarta kerülni a sablonos kompozíció veszélyét, s ezért bal könyökére támaszkodó, alsó testét kissé felemelő, élénken előre figyelő ... férfialakot mintázott meg.... Statikailag a javítások ellenére is bizonytalan. Kár, mert a fej megmintázása érdekes, eredeti, a testfelület megformálása pedig egyenesen bravúros."

---