Mielőtt kimentem fotózni a múlt héten, elolvastam a szobrokról szóló leírást. Érdekes, ott, miközben fotóztam sem vettem észre azt, amiről Te is írtál. Továbbsétáltam, lefotóztam az Ágat tartó nőt, és elindultam a Vízbe nyúló fiú felé. És akkor visszanéztem erre a szoborra, és szinte megdöbbentem! Ráadásul mosolyog! Akkor született ez a kép.
Főiskolás koromban mindig csodálkoztam, hogy tudnak a modellek akár órákig is ilyen kifejezéstelen arccal ülni egy helyben. Hát így! Csak itt bronzba öntve.