A szobor története az alábbiak szerint rekonstruálható:
A szobor darabjait 1921-ben Weiss Gyula ügyvéd és földbirtokos vásárolta meg egy Schwarz nevű ócskavas-kereskedőtől. A töredékeket összeállította, előbb az ügyvédi irodájában helyezte el a szobrot, majd kivitette a pusztacsévi birtokára és ott állította fel. Weiss Gyulát 1928. márciusában Lestyán Sándor újságíró kereste fel és riportot készített vele az Ujság c. lap számára.
"1921-ben egy Schwartz nevű ócskavas- kereskedő jött hozzám, hogy a szobor részei nála vannak, mint közönséges vastörmeléket vásárolta, ő nem csinálhat vele mást, legfeljebb beolvasztatja ... Én megnéztem, rögtön láttam, hogy miről van szó. Kallós vagy Fadrusz munkájának tartom a szobrot, melyet, mint vastörmeléket megvásároltam. Kilószámra. Sokáig gondolkoztam, hogy mit csináljak vele. Összeállíttattam, s eleinte itt állt az irodámban. De bántott, hogy folyton a szemem előtt volt, oly sok mindent idézett fel bennem, annyi szépet és annyi csúnyaságot, oly sok régi jót és oly sok új rosszat, hogy kivitettem a pusztára. ^[1]
A cikk leírja a töredékekből összeállított szobor állapotát.
"Mintha törzsénél kettévágták volna. A törzsrésze van beépítve a betonalapzatba. Jobb karja a könyök és váll közötti résznél letörve vagy lereszelve. Az alkar teljesen hiányzik. A bal karral mellhez szorított kard markolata is ketté van törve, de a tört rész nincs teljesen leválva, hanem a test fölé hajol. A szobor fején nehéz tárgyal ejtett ütés nyoma, (ó, szentségtelen, barbár kezek!) a koponyán jókora lékelés. A tarkón zúzódások, szemmel láthatóan erőszakos beavatkozás nyomai." ^[2]
A cikk címe: "Az Újság munkatársa leleplezi a csévpusztai Kossuth-szobrot, mely azelőtt Marosvásárhely főterét díszítette és az ócskavas- kereskedésből mentették meg a magyar igazságnak" - Az írásból nem derül ki, hogy akkor ki és milyen módon azonosította a töredékeket a marosvásárhelyi szobor maradványaival.
Az Újság című lap 1940-ben tért vissza az ügyre. Ez a cikk több helyen is korrigálja az 1928-ban közölt adatokat. Így például már nem szerepel benne az, hogy a szobor eredetileg Marosvásárhelyen állt. Helyette a következőket olvashatjuk: "Azóta megállapították, hogy valamelyik erdélyi magyar községben állhatott s annakidején a megszálló román csapatok rombolták szét." A lap közli Weiss Gyula felhívását, aki elmondja, hogy szeretné visszaadni a szobortöredéket eredeti tulajdonosának és kéri az olvasók segítségét annak megállapításában, hogy hol is állhatott eredetileg a szobor.
"...., az Újság nagy nyilvánosságát kérem, hogy ezt a községet megtalálhassuk. Jelentkezzenek tehát azok, akik a mellékelt képről meg tudják állapítani a szobor eredetét, hogy az eredetileg egészalakú szobor egy részét képező felsőrészt átadhassam.”
A cikkből azt is megtudjuk, hogy az alkotás időközben átkerült Pusztacsévről Gyöngyöspatára. „
^[3]
„Az 1924-ben végrehajtót agrárreform folytán Csévpusztáról elvittem a szobrot és itt, Gyöngyöspatán vásárolt kis szőlőbirtokomon állíttattam fel.”
Néhány nap múlva megérkezett az első olvasói levél. Katona Sándor né Nagyváradról írt és azt közölte,hogy véleménye szerint a szobor Nagyszalontáról származik. „Szalontán állott a református templom előtt. Később a talapzatát is elvitték, mégpedig azért, mert egy Kossuth-ünnep alkalmával szegfűcsokrot helyezett a szobrától megfosztott talapzatra a két Bajó-lány, akiknek „tettük" után át kellett szökniök a határon” ^[4]
A következő levélre mindössze öt napot kellett várni. Alday Aladár nagyszalontai református a következőket írta. „A jelzett helyen tényleg állott Kossuth-szobor, amit a románok szintén ledöntöttek, ezt a szobrot azonban nem hurcolták el, hanem az Arany Emlékegyesület akkori vezetőinek kérelmére átadták az egyesületnek az Arany- múzeumban való megőrzésre. Az egyesület vállalt feladatát elvégezte, a nagyszalontai Kossuth- szobrot a Csonkatoronyban elhelyezett Arany Emlékmúzeumban gondosan megőrizte.” ^[5] (Ez a szobor megtalálható a Köztérképen is - https://www.kozterkep.hu/3805/kossuth-lajos )
Weiss Gyula és az Ujság felhívása mindezek ellenére eredményes volt. A lap 1940 szeptember 28-i száma Schnürbacher Adolf olvasói levelét közli.
„Tekintetes Szerkesztőség! Tisztelettel hivatkozom lapjukban Weiss Gyula dr. ur gyöngyöspatai földbirtokos felhívására és a felhívásban szóban forgó Kossuth- szoborra vonatkozó adatokat minden kétséget kizáró határozottsággal közölni: A szobor a marosvásárhelyi Kossuth-szobor csonka része, mely mint fémtöredék kerüli a világháború fémszükségleteinek ellátására életre hívott Fémközponthoz. Mikor ez az alakulat feloszlott, a háború után több egyéb anyaggal együtt a szoborrész is ahhoz a céghez kerüli, ahol én állásban voltam (Meisner I. céghez). Innét kerüli Weiss Gyula dr. úrhoz, ki azt megőrizte, bízva Erdély visszatérésében. Határozottan emlékszem, hogy kb. húsz évvel ezelőtt már azzal a megjegyzéssel vette át, hogy amint arra meglesz az alkalom, visszaállíttatja eredeti helyére”. ^[6]
A Schnürmacher Adolf 1920 – 21-ben a csonka szobrot érintő eseményeknél hivatali alkalmazottként volt jelen. Előfordulhat, hogy a marosvásárhelyi Kossuth-szobor maradványai is Magyarországra kerültek de ha összehasonlítjuk a Köllő Miklós készítette marosvásárhelyi szoborról készült fotókat (lásd kapcsolt műlap) a Gyöngyöspatán lévő alkotással, szemmel láthatóak az eltérések. A két szobor nem ugyanaz. Ebből következően továbbra is nyitott a kérdés, hogy hol állt eredetileg a gyönyöspatai szobor, amelynek egyik jellegzetessége az, hogy Kossuth a kardot markoló bal kezét a melléhez szorítja.

A szobrot 1948-ban a centenáriumi ünnepségek idején a gyöngyöspatai tanácsház kertjében állították fel. ^[7]
Az alkotást 1996-ban restaurálták és áthelyezték a Szent János-híd melletti parkba. ^[8]

---