Ez egy ilyen volt (talán) – ilyen lesz típusú bemutatás. Bár, ami itt eredetinek mondható, még az is ugyancsak elkeserítő.
Terézváros, Budapest belvárosának szomszédságában, egykor polgári környezet... Jelenleg több helyen, mint ezen a házon is a pusztulás jól látható nyomai. Ebben a házban laknak!

Magáról az épületről nem sikerült mérvadó adatokat megtudni. Annyit igen, hogy a háztömb (ill. inkább ennek mostani, Jókai utca felé eső része) helyén lévő telken 1869-ben egy ideiglenes fészer iránti építési engedélyéért folyamodtak. Két év múlva (1871) bizonyos átalakítások ügyében érkezett beadvány ugyanerre a területre , amire Budapest Főváros Levéltára adatokat tartalmaz. Hogy hogyan alakultak a továbbiak, nem sikerült fellelni, pedig kutattam adatok után pl. a Városvédők "Adalékok a külső Terézváros történetéhez" c. könyvében is. Tehát, annyi bizonyos, hogy az épület a 19. század vége felé épült, építtetőjét, tervezőjét nem találtam. Kiegészítés: az építés éve, építtető (Schnitzler Mór), az építész (Wellisch Alfréd), ld. Déry Attila: Terézváros-Erzsébetváros, p. 312.
Terézváros védett épületeinek listáján nem szerepel. Szomorú tapasztalataim szerint még az is kérdés, ez jelentene-e valamit napjainkban?

A három emeletes ház falai szürkék, piszkosak. Hiába, a városi szmog, szálló por megteszi a hatását! A kisebb díszek többsége már "veszélytelenítve", helyükön a tégla és habarcsmaradék látszik.
A sarokrészen, az erkély környezetében volt a két atlasz, elvileg ők tartották a felsőbb emelet terhét. Ha ezt vesszük, a ház léte teljes bizonytalanságot mutat. Egyikük csak szürke, mint a környezete. A bal oldali erősen rongálódott.
Ha valaki arra kíváncsi, hogyan is erősítenek egy épületre ilyen jellegű épületplasztikát, itt tanulmányozhatja. Drótok, csonkok.
Egy (itt két) letört kar is szorongást kelt, hát még egy fej nélküli emberi-isteni alak! Ezzel és társaival élünk együtt, adalék a városi léthez.

---