Az egykori Gyár utca, ma Jókai utca egyik négy emeletesnek jegyzett, középső vonalban a legfelső emeleten két szintesre kiképzett (műterem-lakás?) épületének domborműveire lettem figyelmes egy bevásárló "túrám" közben. Meglepetés, legifjabb éveim mozgásterében egy olyan lakóház, amin alig láthatóan, megkopva, pusztulófélben kisebb magyaros, ornamentális díszítmények mellett széles, beszédes dombormű-sor hívta fel magára a figyelmem.
Hogy egykor, sok-sok éve elmentem mellette, nem lep meg. De az utóbbi laza 8 év megedzette a szemem, felnézek mindenhol, amerre járok, tehát, miért is nem?
De a válaszon nem sokat kell gondolkodni, hiszen a ház borús színeit a piszok, a lerakódott szmog csak sötétíti. Az alsó szinten élénk piros hirdetés szinte elvonja az ember figyelmét. Mi az, hogy itt laknak, mi az, hogy ez egy szép reménnyel indult lakóház, ha a földszinten (alig látogatott) csemege bolt hívogat?
A ház, a homlokzat, így a díszítésnek szánt alkotás állapota is igazán lelombozó. Láthatóan átesett már némi veszélytelenítésen, megjelent itt-ott a csúfságokat takaró neylon-borítás, máshol tisztán látszik minden hiány. Az első emeleti ablaksor alatt a finom, ornamentális díszekkel szépített rész valamikor ablakonként rémisztő, bár szokványos konvektort kapott. Hab a tortán, van, ahol lemondtak az egykor korszerű fűtési módról, így a konvektor hűlt helyét barbár módon betömték, talán még csúnyább, mintha mementóként ott maradt volna.
Ezek a részletek.

A lakóház tervezőjét nem találtam, de építtetője ismert: Cziner Szilárd személyében, akiről viszont érdemleges adatot nem találtam. Így semmi nem ad iránymutatást a második emeleti dombormű esetleges témáját illetően.
Sajnos, az épület nem szerepel Terézváros védett lakóházai, ill. homlokzatai listáján, ami ugyan most nem található az önkormányzat honlapján, de egy korábbi változatát lementettem. Mondanám, hogy ez, vagyis a védettség hiánya látszik a házon, de a nem messze lévő 16-os számú ház például élvezi ezt az "előnyt" (ld. a kapcsolt lapot is), de ez nem jelenti, hogy a valóságban jobb állapotot mutat.

Így a dombormű témáját nem tudom megfejteni. Lényegében nem is látszik, de támpont sincs. Amit látni vélek, egy összefüggő történet elevenedik meg, balról jobbra haladva talán leolvasható (lenne). Társaság, életkép, emberek. A bal oldalon mintha asztalnál ülnének, a kép szélén egy nőalakkal. Innen meglepő módon egy tigrisre emlékeztető állat vezet át a következő képhez. Középen zenélő emberek tűnnek fel (kérdőjeles!), majd táncoló alakokat vélek látni. A sort újra asztalnál ülő csoport zárja, ahol a társaság szélső, álló alakja egy férfi, kezében mintha virágot tartana. Több ponton vélek felfedezni olyan elemeket, ami a szecesszió jegyeinek jelenlétét sugallja.

A Szent István-bazilikától, ugyanígy az Állami Operaháztól 1,2 km-re, A Dohány utcai zsinagógától 1,8 km-re, a Hősök terétől 2,1 km-re, ebben a lepusztult házban 2017-től egy apartmanokat kínáló szálláshely hívogatja a turistákat (boking.com). Groteszk jelenségnek találom.

---