A karcagi születésű tudós életében meghatározó lehetett az a török nyelvű tankönyv, amit a Györffy István Múzeum igazgatójától kapott. A kunmadarasi orosz laktanyában a élő kazak, kirgiz, krími, kazáni tatár, karacsáj nyelvek gyakorlására lehetősége volt. Mindez még egyetemi tanulmányai előtt.
Budapesten, az ELTE hallgatója volt. Ezekben az években már elkezdte tanulmányozni a kun nyelvemlékeket, kutatásokba kezdett, amit folytatott az egyetem befejezése után is.
"Az egyetem befejezését követően az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Kőrösi Csoma Társaság munkatársa volt, 1970-től pedig az MTA Belső-Ázsiai Kutatócsoportjában dolgozott. Hitte, hogy a Kelet felől érkezett magyarság összekötő kapocs Kelet és a Nyugat között..."
További munkásságáról, kutatásairól, ezek publikált eredményeiről a forrás cikkben olvashatunk: http://www.karcag.hu/index.php/a-telepules-bemutatkozik/nevezetessegek/szemelyek/42-dr-mandoky-kongur-istvan-nyelvesz-a-kun-nyelv-kutatoja

A domborművet, mint ahogy a szülővárosában állított emléket is, Györfi Sándor, ugyancsak karcagi születésű szobrászművész formálta meg.