Jó kedvem támadt...átmeneti "Belebotlottam" a fénykép-gyűjteményemben keresgélve ezekbe az elmúlt nyáron készített felvételekbe és megérintett a nyár, ami közeleg. Nem, mintha a mai napon bármi is konkrétan erre emlékeztetett volna, pocsék volt, sötét és enyhén havas, csúszós. Közben semmi nem vett jobb irányt.
Itt, a képeken mégis süt a nap, talán megidézhető, talán csak eljön.

Ezek a békák világot jártak. Kicsit nekikeseredtem (pedig máskor örömhír), amikor megtudtam, hogy ide kerültek.A Dagály fürdő területén korábban volt alkotásokat kerestem. Alkotások alatt azokat a szobrokat értem, amik láthatók pl. kapcsolva, szobrok. Kérdésemre (hol kereshetem őket) az örömteli válasz gyorsan érkezett, meg vannak, a Palatinuson. Kicsit közelebbről (kimentem) megtudtam, hogy (csak) a békákról van szó. (Mindenki mentségére mondom, a keresett csodákat is felkutatták nekem, be is mutattam őket új helyükön.)
A két béka nem mindig díszelgett kútszoborként. Valóban a Dagály fürdőn "éltek", a termál-medence mögötti büfésor mellett. Ők azok, akiket egy ideig nem vettem észre, aztán néhány év telt el, mire lefényképeztem. Ezek a fotók egy háttértárolón bujkálnak, mert nem szántam el magam. Viszonylag rendezett növényzet övezte kis zöld földkupacon volt a tanyájuk, víz azonban (holott életelemük) itt nem volt.
Az igazsághoz azért mégis hozzátartozik, lehet, nem örökről ismertek ezek a kétéltűek. Nem biztos, hogy most a működésükhöz szükséges technika könnyen biztosítható lett volna, ha valaha nem voltak működő vízköpők.

Itt díszhelyet kaptak a Palatinus strandján, viszonylag nagy területet rendeztek be számukra. Sziklák övezte, tágas vízterület az övék és a szökőkút is, békák is működnek!
Szépérzékem ma nem lázad különösebben, amiért körben, egyenletes elosztásban kukák veszik körül a szökőkutat, a gondosan elhelyezett padok között.

A fürdő a kánikulában természetes képét mutatta. Mindenki sürgött-forgott, ki a medencék irányába, ki éppen a büfésor felé igyekezett. A szökőkút ott, középen, elszigetelt, saját életet élt.