Erre jártam, bármilyen meglepő bizonyos szobor ügyében. Akkor figyeltem fel az új hotel üveges portáljára, emlékeim szerint korábban nem volt ott, ill. nem ilyen... Ebben az évben , amikor újra arra jártam (szoboravatás a SOTE-n) kis időt hagytam a meghirdetett időponthoz képest. A megérzés jó volt ezt az időt a szálloda halljában tölthettem, az azóta ott elhelyezett szobrok fotózásával.

Mindenek előtt persze engedélyt kérem, érdeklődtem. Az alkotások nem kerültek a szálloda tulajdonába, a forma: "tartós bérlet". Ez sok mindent jelenthet – meglehet akár örökre, amit viszont befolyásolhat több tényező (véghatáridő nincs kikötve).
A körülmények kedvezőek. Kivéve, ami a fotózást illeti. Bármilyen meglepő, a sok világos, fényes felület, burkolatok, a tobzódó, minden irányból áramló fény nehezítette a fényképezést.

A "Kis balerina" a bejárattal szemközti oldalon, a belső udvar üvegfala előtt elhelyezett kis dobogón ül. Minden jel szerint jelenésre készülődik. Nyugalmi állapotban ül, egész figurája sugározza azokat a tulajdonságokat, amikre egy táncosnak szüksége van. Fiatal alakja vékony, de formás, ő, maga kiegyensúlyozott. Haja jellegzetesen lófarokban, lábát felhúzva támasztja, egyik kezével lábfejét masszírozza, vagy éppen önkéntelenül nyúl oda.
Közben figyel, tekintete egy pontra szegeződik, talán instrukciókra koncentrál, vagy társait figyeli a színpadon.

Érdekes kontraszt: a tágas, üvegekkel övezett területen két művész "osztozik". Kutas László klasszikus kidolgozású, zsánerbe hajló művei és Tóth Ernő groteszk megformálású, modern figurái műfajukban erősen különböznek. Két kortárs művész alkotásai egy légtérben.

---