A környéken keresgéltem... meglepetésre valami szobor ügyében. Hirtelen figyeltem fel az újnak tűnő portálra. Ez mintha nem lett volna ott, ill. nem ilyen... Idén újra arra, avatásra "vártak" a közelben. A kis időt, amit ráhagytam a kezdésig az új (az infók szerint akkor már bő egy éves) szálloda halljában töltöttem. Mert ki tud ellenállni, ha benéz az portál üvegén és ott több kisebb-nagyobb szobrot lát?
Előbb érdeklődtem. A szobrok un. tartós bérlet formájában kerültek a szálloda halljába, vagyis nem a szálloda tulajdona, de elvileg elhelyezésük akár örök is lehet. Persze, ebbe sok minden beleszólhat, pl. az alkotó szándéka... Most azonban meghatározatlan ideig szépítik a szálló előterét.
Sajnos, mindig akadnak fotózást nehezítő tényezők. Itt meglepő módon inkább a sok fény, üveg és a világos burkolatok. Az alkotások elhelyezése azonban semmiképpen nem célozza a jó (amatőr) kép készítését.
Néhány nagyobb alkotás kapott itt teret, de van egy-két üveg-vitrin, polc, amin kisplasztikák osztoznak. Valamennyi alkotóik művészetének jellegzetes lenyomatai.

Tóth Ernő jellegzetes figurái mind érdekes fantázia-szülemények. Az itt szereplőt alakok – témájukban, megformálásukban – megmosolyogtatóak. Mert ki látott már kecskét, hegedűvel a kezében? Fantázia, groteszk látásmód.
A vékony figurára jól illik Szále László "klasszikus képzavara", ahogy saját maga fémjelzi megfogalmazását: "...piszkafa testek groteszk pózokban, a testfelületek göcsörtösek, melyek izmok is lehetnek, de mondhatjuk azt is, hogy a szobrász kezének és az öntvény akaratának találkozása a boncasztalon..."

---