Az 1861 és 1869 között épült bécsi operaház neoreneszánsz épületének két oldalán egy-egy, azonos stílusban és felépítésben készült márvány szökőkutat helyeztek el. Átadásuk – bár már korábban, 1868-ra elkészültek – az operaház avatásával egy időben történt.
Mindkét szökőkút három-szintes, témájuk értelemszerűen kapcsolódik a zenéhez, mint ahogy a bécsi zenei élet kiemelkedő épülete mellett állnak.

A szökőkutak szerkezete megegyezik. Az óriási alsó vízmedence közepén egy több-szintes, impozáns építmény emelkedik ki. Felfelé haladva még két, egyre kisebb átmérőjű medence látható. Itt, a második szint szélén a vízköpők emberi fejek (párján itt delfinfejek "szolgálnak"), de a legkisebb medencét itt is oroszlánfejek díszítik. A legfelső szinten ugyancsak a legfőbb allegorikus nőalakja helyezkedik el, ennek medencéjéből zubog alá az egész szökőkutat beborító víz. A következő szinten látható allegorikus ábrázolások, a főalak, a szökőkút témájának kiegészítő alakjai.

A "Zeneművészet" egy stílusosan lantot tartó nőalak, elegánsan, deréktól lefelé egy lepelbe öltözve foglalja el a legmagasabb helyet. "Segédei" a következő szinten a gondtalanság, az öröm és a komolyság, más forrás szerint a léhaság, az öröm és a tánc jelképei.

---