Egy címer, egy dombormű, épületdísz. Mivel ránézésre is több tartalmat hordoz, mint általában, felfigyeltem rá. Megtehettem volna korábban is, de a dolgok befogadásának meg van az ideje.

Egy város címere, nem más, mint történelme egy darabja, ami 1743-ra , Mária Terézia uralkodásának idejére visz vissza. A körülmények: lecsitultak a török hódoltságot követő újratelepítések, Szabadka katonai érdemeiért jutalmat érdemelt. Mária Terézia mezővárosi ranggal tüntette ki és a Szent Mária nevet adományozta a városnak. (Utóbbit jó egy évszázad múlva, királyi döntés alapján visszaveszik és a város engedélyt kap eredeti nevének újbóli használatára.)

Szép, veretes nyelven a "teljes Borovszky" könyvéből: "A város ez érdemeiért a bunyeváczok utánjárására 1743-ban, midőn a katonai sánczok megszűnvén, polgári hatóságnak adták át, szabadalmazott kamarai mezővárossá lett. Május 7-én bocsájtotta ki Mária Terézia Prágában a szabadságlevelet, mely szerint Szabadkát katonai érdemeiért s hűségeért a polgáriasításon fölűl még szabadalmazott kamarai mezővárossá tette, czímerrel ajándékozta meg s nevét Szt. Máriára változtatta. Biztosította továbbá a várost ma is határához tartozó 12 pusztájának birtokában, s a városé lett a Kőrös-ér és a Palics-tó...."

A címer vízszentesen két részre oszlik. A felső mezőben bal oldalon Mária felhőkön trónol, ölében a kis Jézussal. Jobb oldalon a város védőszentje, Szent Teréz "apáczaruhában" imádkozik. Az alsó mezőben "kettős farkú, ágaskodó oroszlán, jobb lábában kardot tart".

Nem tudom, láttam-e már hasonló, képi beszédében kifejező címert. Kép, a képben, Szabadka, ezen belül a mai napig érvényes címer (és a pecsét) története... finom megmunkálással, összhangban a szecessziós épület minden részletével.

---