A szabadkai Városháza épületére vonatkozó pályázatot elég későn írták ki, a pályaműveket már 1907. január 1-én elbírálták, majd a döntést kb. három hét múlva tették közzé. A tíz beérkezett terv közül "A torony alatt" jeligéjű pályamű kapta az első helyezést, készítői Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek. A részletek és a győztes pályamű "A szabadkai városháza megálmodói" lementett állományban láthatók, olvashatók https://www.kozterkep.hu/user/665/file-8316c5e9198b701a656e7fe3107cd89f.pdf Kicsit másképp ugyanezt ld. a harmadik forrásnál. (A további pályaműveket a második forrás elérhetősége mutatja.)
Előző alapján tovább: a szerzőpáros a pályázat lezárása után bejelentette, hogy a beadott, barokk stílust képviselő tervekkel ellentétben az épületet szecessziós stílusban szándékoznak felépíteni. Ez a "pálfordulás" egyedülállónak tűnik, nagy vitát is kavart. A döntéshozók többsége mégis elfogadta a változtatást, ellenzők azonban akadtak, a kifogásokat írásban rögzítették. A tervezők levélben érveltek, kiálltak a módosított terv mellett.
Az építési munkálatok 1908-ban megindultak, a külső munkák befejezéséig két év, majd a belső munkálatok végéig, így a végleges átadásig további két évre volt szükség. Az elkészült épület tervezői a lechneri irányzat, a magyaros szecesszió stílusirányzat követőiként megalkották Szabadka monumentális épületét, amiről olvasom (ld. könyv): "Az épület monumentális tömegeit szépen ellensúlyozzák az íves oromzatok, a lekerekített ablakkeretek vagy a kidomborodó zárt erkélyek. A homlokzatot vörös, szürke és fehér falsíkok és faragott kőelemek tagolják. A fehér és zöld mázas tetőcserepeket fehér gerinccserepek teszik még változatosabbá... Sokáig lehet csodálni a népi motívumokat, a vízköpőket, az erkélyek kiképzését vagy éppen a tornyok mintázatát."
Az alapvetően szimmetrikus felépítésű épület homlokzatán a fentiek részleteiből és azon kívül – hála a zoom-technika előnyeinek – sok mindent látott az objektívem. A középső bejárat tengelyében folytatódó torony tetőrészének szegleteiben sajátos, vad állat-fejek bontakoznak ki. A sarkokra boruló díszes, tollakat sugalló díszítmények alapján elsőre páváknak nézné az ember, de vad pofájukat nézve, inkább az épület védelmére kirendelt őrző-védő vadállatok vicsorognak a nézőre.
A két oldalsó épületszárny ékessége egy-egy kidomborodó erkély, melynek mintázata igen sokrétű. Itt nem csak a magyaros jegyeket faragták meg a készítők, az erkély korlátján különböző kézműves és más iparágak jelképei sorakoznak. Úgy gondolom, az itt rejtjelezett üzenet a korra jellemző gazdasági ágakra utalnak.
Az épületről: "A szabadkaiak nyíltan vállalják iránta érzett szerelmüket és állítják: Nem tudok élni a Városháza nélkül. Ezt pillantja meg elsőként a városba érkező. És amikor elmennek Szabadkáról, a Városháza az, amire szünet nélkül emlékeznek. A szecesszió és az európai rendű építészek, művészek és iparosok nagy ihletének legmarkánsabb példája ebben a városban a századforduló idejéből. A stílusé, amelyhez visszatérünk, mint az utolsó klasszikus művészeti stílushoz." (Boško Krstić a Városházáról írt könyvéből.)

---