Mondtam, hogy vissza kell mennem!
Korábbi bécsi utam bizonyos szempontból csalódottságot okozott – többek között (és nem először) azért, mert sikerült a Hofburg (Michaelerplatz felőli) félköríves épületének bal oldali szökőkútját "lekapni", de nem (és újra nem) jutottam el a túloldalon lévő, már sokat látott párjához. De újra útra keltem, igaz, most legfőképp az igencsak vonzó szecessziós stílus nyomában.
Persze, változatlanul gondot okozott, hogy csoporttal mentem, nem beszélve, hogy ugyanazzal az idegenvezetővel. Most viszont "leszakadtam" délidőben és élveztem az így adódó nettó fél óra szabadidőt. Az időjárás kedvezett, amennyiben volt, hogy még a nap is kisütött.

A tenger hatalma ellenpontjaként– valamivel később, 1897-ben készült szökőkút A föld hatalma címet viseli. Felépítésében, stílusában megegyezik párjáéval. Sajnos a leírások ennél a szoborcsoportnál szűkölködnek az szobrok allegorikus üzenetének ismertetésével, így nem tudom az értelmezést megadni.

A szoborfülke bemélyedésébe süllyesztett alkotás itt is egy óriási gránit medencéből emelkedik ki. Legfelül egy győzedelmes ifjú, kezében karddal, hátán lengő lepellel áll, de amúgy szintén lengén öltözve emeli kezét a magasba.
A medence alsóbb szintjein három, javában az elemekkel küzdő férfi alakját láthatjuk, Egyikük éppen mintha áldozatául válna a harcnak, háttal esik lefelé (ez is mutat szimmetriát a társ-szökőkúttal, ahol szintén lefelé zuhan az egyik óriás, éppen a belső oldalon). A Hofburg felőli férfialak erejét megfeszítve kapaszkodik, arcán a rettenet ül ki, míg kezénél egy elhullajtott virágcsokor látszik. A középen, a kút kávája alatt legyőzötten megbúvó óriás arckifejezése, dülledt szeme a félelem kifejezése. Mellette egy óriási kígyó tekeredik felfelé, míg a kút középső szintjén egy hatalmas sas támadóan terjeszti ki szárnyait.

---