A nyár rég elmúlt, túl vagyunk az őszi időszakon is. Most éppen ködös, nyálkás, tél-eleje van, amikor a hó elmaradt.
A program Budaörs--Tétény irányába vitt, de a célpontot eltévesztettem. Korábban voltam már ott, de most a Törley Látogatóközpontba tértem be tévedésből. Nagy volt a meglepetés (pedig van benne logika), amikor a kaputól kissé távolra került bejárati rész felé igyekeztem. Miért-miért nem, első ránézésre tudtam, hogy R. Törley Mária alkotását látom.

No igen, van kapcsolat. Másrészt láttam már a szobrot... persze!
A helyszínen elsőként a tapolcai emlék merült fel, de ott, helyben nem tudtam pontosan beazonosítani, mivel itteni felállítását nem láttam dokumentálva korábban. De hazaérve könnyen ment, hiszen adatbázisunk halad a teljesség felé, ha mindent nem is tartalmaz, sok mindenben válasz kapható.

Tehát, átnéztem a lekérdezésben lévő Törley-alkotásokat és megtaláltam a 2004-es felállítású Ősz című alkotást is (Sopron), ill. párját, ami emlékeimben szerepelt és előbb találkoztam vele Tapolcán. Minden valószínűség szerint ugyanaz az alkotás, pontosabban annak egy-egy példánya, amit igazol is az O. András lapján szereplő szignó melletti évszám. Hogy melyik volt előbb? Adott körülmények között nekem talány.

Az itteni frappáns leírás szerint "...asszonyos csípőjű bronz leányka - mezítláb..." – itt egy stilizált mészkő-hordó tetején áll. Ölében a bőség kosara, tele gyümölccsel, szőlőfürtökkel, a tál szőlőlevelekkel adjusztálva.
A lányalak kecses alakjáról, a megformálás finomságáról elgondolkodtam. Arra gondoltam, lehet, egy nő sajátos (vagy inkább nyilvánvaló) ráérzéssel tudja megformálni a nőiességet, érzékiséget. A lány ruhája lágyan simul testére, néhány helyen a redők érzékeltetik az anyag áttetsző jellegét, ami válláról szinte lecsusszanni látszik.

Remélem, sikerül visszajutnom ide egy szép, napsütötte napon.