Mihai Eminescu (1850. január 15. – 1889. június 15.) a legismertebb román költő. Tele ellentmondásokkal, ami a magyarokhoz való viszonyát illeti. ^[3]

Olcsó módját választották Nagyszentmiklóson a szoborállításnak: Révai Miklós egykori obeliszkjét alakították át. Egyszerűen lecsiszoltál az oszlopról a feliratot, az arcképet ábrázoló domborművet pedig levésték, és egy bronz mellszobrot helyeztek a tetejére. Négy oszloppal, lánccal vették körbe.
Idézet a forrásból:
"Octavian Goga kultuszminiszter 1921-ben fölhívta országának népét, adakozzanak, hogy a fővárosban szobrot állítsanak a nagy költőnek, Mihai Eminescunak (1850–1889). Nagyszentmiklóson a helyi újság, a Primavara gyűjtést hirdetett, hogy a tervet ott, „az ősi román föld” határán, a Tisza mellett váltsák valóra.
A nagyszentmiklósi Eminescu-emlékművet 1925. október 11-én avatták föl. Egyszerű és olcsó módját választották a szoborállításnak: Révai Miklós helyébe Mihai Eminescut tették. Jelen volt Octavian Goga, akkor már nem miniszterként, hanem a Román Akadémia képviseletében; a kultuszminisztériumot Ion Minulescu költő és Aron Cotrus író és költő képviselte. Sabin Dragoi zeneszerző erre az alkalomra megzenésítette Eminescu magyarokat gyalázó Doina című versét, amelyet indulóvá formálva Dnyesztertől a Tiszáig címmel ötszáz tagú kórus énekelt.
Ünnepi beszédében Goga azt mondta: egy ország határát egy hadsereg vagy egy költő szobra őrizheti, ezért ez az emlékmű dicső őre lesz a nyugati határnak. " ^[1]

"Révai Miklós emlékoszlopa tehát ma is látható Nagyszentmiklóson, a Victor Babes és a Gh. Lazar utca sarkán: Eminescu szobra áll ugyanazon a talapzaton. " ^[2]

"A bronzöntvényt 1925. október 11-én, a nemzeti ünnepségen mutatták be. Több ezer ember volt jelen Bukarestről, Jászvásárból, Csernyivciből, Kolozsvárról vagy Nagyváradról. A költő mellszobrát Dimitrie Bârlad bukaresti szobrász alkotta meg, Teodor Bucurescu kérésére. Az új kultuszminiszter, Alexandru Lăpedatu előlegezte meg a szobor bronzöntéséhez szükséges összeget, amelyet a bukaresti V. Rășcanu öntödében készítettek el. A költő mellszobra életnagyságú volt, és gránit alapra helyezték, a "Carol herceg" iskola udvarán. A talapzaton, a költő neve, valamint az évszámok, és egy versidézet olvasható: "Mit kívánok neked, kedves Románia"? "
^[5]

---