A Budai Várpalota több évszázados építéstörténete néhány szóban visszaadhatatlan. Épületei funkciójának nyomon követése szinte külön tudomány. Minden lényeges irodalom részint könyv formájában, másrészt a net-en elérhető. Itt mégiscsak röviden összegzem: a B. épület rizalitján elhelyezett nyolc szobor egyikét mutatom be. Ezt a szoborsorozatot az 1960-as évek második felében az 1945-ös ostrom alkalmával javarészt elpusztult alkotások pótlására készítették. Az akkori döntés megkímélte a Várat és a palotát, hiszen olyan korszakot idéztek, amiket akkor nem fogadtak el, elítéltek, pusztulásra ítéltek. A józan ész azonban döntött és mégis fennmaradhatott, igaz jelentős átalakításokkal. A döntés értelmében a várba különböző kulturális intézményeket telepítettek, ebbe a koncepcióba illik a nyolc szobor tematikája.

Talán nem meglepő, hogy a nyolcak bemutatását a Szobrászat allegorikus alakjával kezdtem. Így most haladok jobbra, de ez is meglehetősen szubjektív döntés. A zene viszont életem másik fontos területe, egész eddigi életemet végigkísérte, valami, ami nem ereszt és amit nem is szeretnék elereszteni.

A több emelet magasságában, az egykori táncterem erkélyén állított alkotás allegorikus jelentése könnyen megfejthető. Meglehet, előnyös, az ábrázolás nőalakot mutat, méghozzá megítélésem szerint alkotójának jellegzetes stílusában. Kezében lantot penget, szemét lesütve adja át magát a varázsos hangoknak. Ő a "Zene".

Itt is jelzem, a nyolc szobor alapvető adatait faki-nak köszönöm. Ugyanakkor a mutatott képek két időpontban készültek. Mivel már 2012-ben kezdtem el készülni az alkotások feldolgozására, akkor készült egy fotó-sorozat. Most egy napsütéses (téli) napon újra nekilendültem, így több mint hat év távlatában lehetőség van az összehasonlításra. Igaz, én a különbségek okát leginkább az év-, és a nap-szakok különbözőségében látom...

---