A régről eltervezett projekt (legalábbis az első fejezet: Hunyadi udvar) utolsó darabja van hátra. Megy az idő, a sorozat első tagját januárban mutattam be, de nem szeretem ömlesztve feldolgozni az összetartozó alkotásokat.
Mivel akkor a sort önkényesen, de nem ok nélkül a Szobrászat szobrával kezdtem, majd a vége felé indultam, ill. visszalépve hátrálva, most érkeztem el a B. épület homlokzati szobrainak első darabjához.
Nem ismétlem a Várpalota rekonstrukciója körüli vitát és anomáliákat, a döntés előkészületeit, olvashatók részletek a kapcsolt lapokon, ill. természetesen a forrásoknál. No igen, egy könyvet is több-kevesebb sikerrel átfutottam.
Azt írtam már, hogy a szobrok elkészítésének munkálatait Pátzay Pál irányította, de természetesen tenger sok részlet volt hatással különböző döntésekben. Az ostrom előtt a B. épület homlokzatán hat szobor állt, tulajdonképpen témájukban rokon a most láthatókkal. A számukat azonban megtoldották kettővel, részleteibe mélyedve a kultúra különböző ágaiba, azok allegorikus megjelenítésével.
Érdekes adalék: Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria első igazgatója is belefolyt a tervezésbe. Az ő javaslata szerint – összhangban a palotával kapcsolatos kulturális tervekkel, neves magyar festők szobrainak megformálása valósult volna meg. Bár a felmerülő nevek valóban a magyar festők legjavát takarták (ld. a forrás felsorolását) Somogyi József – az akkori Képzőművészeti Főiskola tanára – a Művészeti Bizottság ülésén „rettenetes gondolat"-nak titulálta a felvetést. ^[2]

Az "Irodalom" című alkotás társaihoz hasonló módon igen egyszerűen közelíti a témát, amit képvisel. Férfialakot formált alkotója, méghozzá ez az a szobor, ami számomra leginkább közelít a szoc-reál sémához. A téma megjelenítése kevés eszközzel történt, szinte csak – az amúgy elég hétköznapi kabátba öltözött – férfi vállán átvetett "talár" utal a témára. Erősítésként jobb kezében egy köteg papírt tart, irodalmi munkássága eredményét. Az öltözék és a "nyílt tekintet" az, ami számomra kicsit megkülönbözteti társai ábrázolásától, ahol véleményem szerint általában jobban megmutatkozott az adott művész egyénisége.

---